– Miért fejezte be a labdarúgást? Az edzőtársa, Patkó György szeptemberben már 41 lesz, néhány szezont még akár ön is vállalhatott volna.
– Unom már a fájdalmat! A talpi bőnye gyulladás nem gyógyul meg egyik napról a másikra. Korábban is volt már ilyen sérülésem, két injekcióval ugyan javultak a tünetek, de az éjszakai fájdalmakat senkinek sem kívánom. Újabb injekciókat sem szeretnék, szóval most úgy döntöttem, befejezem, de lehet, hogy később, az öregfiúk között még megpróbálkozom újra a játékkal, majd meglátjuk. Egyébként pedig a futball és az edzőség együtt nem megy.
– Miből gondolja?
– Az előző szezonban az U19-es korosztállyal dolgoztam, emellett a felnőttben futballoztam, már az is teljes embert kívánt. Az együttes fejlődése érdekében úgy a legjobb, ha ezután csak az edzői feladatokra fókuszálok.
– Miért éppen Patkó Györggyel párban vállalták?
– Szintén az előző szezonban Gyuri a vármegyei harmadosztályban szereplő második csapatot vezette. A kerettagok életkorából adódóan nagy volt az átfedés a Taksony II. és az U19 között, ezért szorosan együttműködtünk, lényegében akkor is közösen dolgoztunk. Jól csinálhattuk, mert az ősszel nyolc pontja volt a felnőtt együttesnek, amely az utolsó volt a mezőnyben, a bajnokság végére azonban a hetedik helyre lépett előre és végül 32 ponttal zárt.
– Hasonló teljesítményt szeretnének az első számú csapattal a másodosztályban is?
– Konkrét célkitűzés csak annyi van, hogy megpróbálunk új lendületet adni a gárdának. Az előző bajnokságban a Taksony a tizenhatos mezőnyben a 11. helyen végzett, mégis erősnek tartom a keretünket, csak rendszerben kellene dolgoznunk és edzenünk, hogy előrébb léphessünk. A játékosoknak hinniük kell magukban, hogy jobbak is lehetnek, ehhez viszont szemléletváltás is szükséges. Taksonyban nincsenek Messi-, Ronaldo-, Mbappé- vagy Olise-szintű labdarúgók, csak vízivók és vízhordók. Ha ezt mindenki elfogadja, akkor érhetünk el jobb eredményeket.
– Akkor, ha jól értem, a labdarúgók fejében kellene rendet vágni, hogy a közösség érdekét tartsák fontosabbnak az egyéni sikereknél?
– Így is mondhatjuk, de a csapat-, az öltözői egység elengedhetetlen. Hogy ez a hozzáállás részünkről megfelelő lesz-e, majd a bajnokság közben kiderül, lehet, hogy októberben megköszönik a munkánkat. Azt azért hozzátenném, Taksonyban minden játékos pénz nélkül futballozik.
– Mi a helyzet a fiatalokkal? Számtalan edzőtől hallani, hogy nehezen ért szót a tizenévesekkel. Ön szerint lehet őket motiválni?
– Persze, a pénzzel.
– De hát az imént mondta, hogy Taksonyban az nincs.
– Úgy vettem észre, az amatőr futballban sok az idősebb, kiégett futballista, aki csak a játék szeretetéért és nem a megélhetésért edz vagy lép pályára. Elegendő számukra, hogy itt nincs számonkérés, cserébe átérzik, mit jelent a klub mezében játszani, mivel a többség már utánpótlásszinten is itt volt. Bízom benne, hogy az ő példájuk a mostani fiataloknak is követendő lehet, és a jó hangulatú öltöző kialakítása néhány kamasznak elég lesz, hogy beálljon a sorba. Értem én, hogy az elmúlt tíz évben rengeteget változott a labdarúgás, de meglátjuk, mire jutunk az elképzelésünkkel.
– Ha még csak az elmúlt tíz évről lenne szó…
– Nekem csak erről az időszakról van tapasztalatom. Én még Halász Gyula edzőtől kaptam meg a lehetőséget és az alapokat, amiért mindig is hálás voltam. A mostani fiatalok nem tudják, hogy az erő helyett a technikai képzettség is számított, de ez a világ labdarúgására is igaz, nemcsak a magyar amatőr futballra. Nem látni már a pályákon Figókat vagy Nedvedeket, mert az egyéniségek kivesztek, helyettük inkább a konditeremben edződött izomkolosszusok rohangálnak a pályán. Mi még a homokbányába jártunk futni, hogy javítsunk az erőnlétünkön, az amatőrök között felesleges a konditerem.
A Taksony őszi menetrendje a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/34068/1/329113.html
Címlapfotó: Az új társedző, Sipos Roland a 2024/2025-ös szezonban még játékosként nyert bajnokságot a Taksonnyal a III. osztályban (forrás: Hégner Zoltán)
