– Zelenák Máté és a labdarúgás hogyan találtak egymásra?
– Már kisgyerekként rendszeresen néztem a televíziós közvetítéseket, tetszettek a meccsek, akkor mondtam azt magamnak, én is futballozni szeretnék. A választásomban hatással volt rám, hogy a nagybátyám NB III-as szinten futballozott, de sajnos sérülés miatt nem vihette többre. Fóti vagyok, jelenleg is ott élek, hétévesen jelentkeztem a Fóti Sportegyesületnél, ahova leigazoltak és lehetőséget kaptam Bozsik-program tornáin való játékra. 2015 őszén a Fővárosi Vízművekhez igazoltam át, mivel Újpestre jártam általános iskolába, labdarúgó tagozatos osztályba, és mivel az edzőnk ennél az egyesületnél is dolgozott, néhány társammal együtt elvitt magával, mivel tehetségesnek tartott minket. Tizenegy évesen váltani kellett, s mivel Fóthoz közel van Dunakeszi, így oda igazoltam át.
– Az új és jelenlegi klubjában hogyan alakult a folytatás?
– Végigjártam az utánpótlás korcsoportok különböző fokait, már 15 évesen a felnőttekkel edzhettem, a tizenhatot betöltve pedig a 2023/2024-es bajnokságban három alkalommal – igaz, csak csereként – pályára léphettem a „megye-egyben”. A 2024/2025-ös szezonban időnként már kezdőként is lehetőséget kaptam, az Örkény elleni 5–0-s hazai győzelem alkalmával pedig megszereztem az első felnőtt gólomat is, sőt, az évad végén Pest Vármegyei Kupa-döntőn is pályára léphettem a Gödöllő ellen. Ezt követte a most mögöttünk hagyott bajnoki év, amellyel igazán elégedett lehetek, hiszen kilenc alkalommal sikerült bevennem az ellenfelek kapuját.
– Melyik gólja volt a legemlékezetesebb?
– Elöljáróban annyit, télen megsérültem, emiatt négy hónapot kihagytam, amit be kellett bepótolnom. Az őszi idényben háromszor voltam eredményes, majd tavasszal, a sérülésem után visszatérve ezt sikerült megdupláznom. Az utolsó fordulóban Diósdon játszottunk és 5–0-ra nyertünk, s ahol klasszikus mesterhármast értem el. Ezt nem lehet elfelejteni, egyértelműen az itt elért három gólom együtt a legemlékezetesebb. Az őszi idényben Vén Botond 18 góljával volt a legeredményesebb, ő télen Dorogra igazolt át, tudtam, hogy nehéz lenne behozni, de arra törekedtem, hogy a szezon végére ott legyek a házi góllövőlista második helyén. A Diósd elleni mérkőzés előtt nyolc góljával még Balogh Tamás foglalta el ezt a pozíciót, nekem pedig csak hat gólom volt. Milyen a sors, Tomi már a meccs elején a kapuba talált, de végül sikerült behoznom a mesterhármasommal és holtversenyben végeztünk a második helyen.
– A felnőttek mellett játszott még az U19-eseknél és futsalban is. Miként tudta mindezt összeegyeztetni?
– Az utánpótlásban csak akkor játszottam, ha hétközben voltak a meccsek, és a futsal sem ütközhetett a nagypályás csapatok programjával. A futsalt egyéként is csak kiegészítőnek tekintem, egyértelműen a labdarúgásban képzelem el a jövőmet.
– Kifejtené ezt egy picit bővebben?
– Fiatalokból álló, egységes együttesünk van, a most következő szezonban igyekszünk minél jobban szerepelni. Ami engem illet, „megpályázom” a házi gólkirályi címet, a későbbiekben pedig szeretnék az NB III-ban futballozni, örülnék, ha ezt a Dunakeszivel érhetném el. A foci mellett vár még rám egy jelentős feladat a magánéletemben, ugyanis utolsó éves leszek a középiskolában, érettségi előtt állok és tervezem, hogy egyetemen tanulok majd tovább…
A Dunakeszi őszi menetrendje a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/33660/1/328970.html
Címlapfotó: Tavaly csereként kapott szerepet a Gödöllő elleni ceglédi Pest Vármegyei Kupa-döntőn (forrás: Sipos Hajnalka)
