– Miért éppen Érdet választotta?
– Mindenképpen szerettem volna a főváros közelébe visszatérni, mert így több lehetőséget látok a futballkarrieremben, mint az ország keleti felében. Nem nézek le senkit és semmit, de Budapest és vonzáskörzetében jobban szem előtt vagyok, márpedig szeretnék újra akár az NB II-ben is játszani.
– Mondhatnánk, hogy a klubváltás önnek biztosan nem jelent problémát, elvégre Egerből, a nevelőegyesületétől már tizenkét évesen elkerült a Puskás Akadémiához.
– Azért az nehéz időszak volt az életemben. Egy-két évre szükségem volt megszokni, hogy kétszáz kilométerre kerültem az otthonomtól. Szerencsére a szüleim mindenben támogattak, és ha tehették, szombatonként ott voltak a mérkőzéseimen, utána pedig hazavittek. Megterhelő volt az a hét év, amit gyerekként Felcsúton töltöttem, de végig kitartottam és sokat köszönhetek az ottani edzőimnek.
– Miért hagyta ott a felcsútiakat?
– Mivel a két egyesület között jó a kapcsolat, így fél évre Miskolcra kerültem, de csak kölcsönben engedtek el Felcsútról, pedig maradtam volna tovább is. Közelebb voltam Egerhez, a szüleimhez, ráadásul ismertem a közeget, arról nem is beszélve, hogy végre megkaptam a lehetőséget az NB III-ban. Szó volt róla, hogy maradok, de utólag nem bánom, hogy mégsem így történt, mert utána az eddigi pályafutásom legjobb időszaka következett a Budafoknál.
– Nyilvánvaló, hiszen az NB II-ben futballozhatott.
– Budafokon megkaptam a lehetőséget, de a lehetőséggel élni is kell ám, én pedig éltem vele. Csizmadia Csaba, Mátyus János és Erős Gábor révén olyan edzőim voltak, akikkel élveztem a közös munkát, rengeteget tanultam tőlük a Promontor utcában eltöltött másfél év alatt. A bajnokságban öt gólt szereztem, emellett két meccsen a Magyar Kupában is pályára léptem, 2023. május 3-án a kispadon ültem a Puskás Arénában a Zalaegerszeg elleni MOL Magyar Kupa-döntőn, szóval végre futballistának éreztem magam. Aztán egy combizomszakadás miatt több hetet is kihagytam, ez volt az első komolyabb sérülésem a pályafutásom alatt. Később az edzőcserék után már nem kaptam annyi lehetőséget, ezért úgy döntöttem, visszalépek az NB III-ba, hogy a sérülésem után kellően megerősödjek.
– Ráadásul újra Egerben futballozhatott. Gondolom, ennek azért örült?
– Persze, csak közben úgy éreztem, megragadtam a harmadosztályban, márpedig szeretnék magasabb szinten játszani, elvégre még mindig csak 23 éves vagyok. Egy jó félév vagy egy teljes szezon talán segít abban, hogy újra előrelépjek.
– Érden lát erre lehetőséget?
– Mindenképpen. Domján Attila jó edző, korábban az NB II-ben, Siófokon is dolgozott, de igazából csakis rajtam múlik, mennyire tudok élni a lehetőséggel, az edzéseken és a mérkőzéseken mutatott teljesítményemmel vívhatom ki a helyem a csapatban. Az első két fordulóban, a Budaörs és a Paks II. ellen néhány percnyi, míg legutóbb, Dunaharasztiban már bő félórányi játéklehetőséget kaptam, de a fokozatosság a lényeg, mert nem voltam jó fizikai állapotban, amikor nyáron a klubhoz kerültem.
– Miért?
– Az előző klubomnál, Hatvanban tavasszal, az első fordulóban bokaszalag-húzódást szenvedtem. Hét-nyolc hét kihagyás következett, csak a bajnokság végén térhettem vissza, amikor már eldőlt, hogy kiesünk az NB III-ból. Hosszú folyamat a felépülés, de türelmes voltam, mivel szeretnék minél több időt a pályán tölteni.
– A saját ambíciói mellett milyen erősnek látja a jelenlegi érdi csapatot?
– Az előző bajnokságban a hetedik helyen végzett az együttes, s mivel a keret nyáron egyben maradt, a mostani szezonban mindenképpen előrébb léphetünk. Akár még dobogón is végezhetünk, de legrosszabb esetben az ötödik hely meglehet…
Az Érd őszi menetrendje az NB III, Dél-Nyugati csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/0/34056/4/328725.html
Címlapfotó: A mindössze 23 éves támadó Érden szeretné újra felépíteni magát (forrás: Balogh István)
