– Mi motiválta abban, hogy 31 évesen átigazoljon és Csepel helyett Tápiószentmártonban folytassa a futballt?
– A munkahelyi elfoglaltságom, ugyanis gépkocsivezető vagyok, magas rangú politikusokat, fontos embereket szállítok, ezt nevezik „kéklámpás” sofőrnek, a Csepel UFC első csapatánál pedig az utóbbi időben már nem számítottak rám, jobbára csak a „tarcsiban” kaptam lehetőséget. Az első csepeli bajnoki évemben, a 2024/2025-ös szezonban még alapember voltam, a második helyen végeztünk és mivel a bajnok Unione nem vállalta az NB III-ba jutásért kiírt osztályozót, mi indulhattunk. Az osztályozón, amit sajnos elbuktunk, a sérülésem miatt nem léptem pályára, majd ezután keretfrissítés történt és már nemigen számítottak rám. A munkámat nem akartam otthagyni, de úgy éreztem, mellette még focizhatok magasabb osztályban szereplő csapatban, mint a Csepel UFC tartalék. Volt játékostársam, Grecsó Bence ajánlotta az Aranyszarvast, ahol rutinos védőt kerestek. Hallgattam rá, felvettem a klub vezetésével a kapcsolatot, az egyik edzőmeccsen pályára is léptem, megfeleltem, ráadásul nekem is szimpatikus volt a felvázolt elképzelés, így megállapodtunk.
– Milyen állomásokat foglal magában az eddigi pályafutása?
– Annak idején küzdősportokkal kezdtem, majd tizenegyéves koromban a szüleim úgy döntöttek, elvisznek a futballozni a Vasasba. Fővárosi vagyok, számomra a Fáy utca volt legközelebb, ráadásul korábban édesapám is ezt a sportágat űzte. Átszervezés miatt következett a Láng SK, majd a REAC Sportiskola, 2010-ben pedig az MTK Sándor Károly Akadémiájára kerültem Agárdra. Amikor arról kellett dönteni, kik azok, akik felkerülnek a felnőtt kerethez, nem jöttem számításba, így elköszöntünk egymástól és a 2011-ben a REAC-ba igazoltam át, 2013-ban náluk, az akkori NB III-as tartalékban mutatkoztam be a felnőtteknél. Négy szezont töltöttem a Széchenyi téren, mielőtt 2015-ben elköszöntem.
– Mi volt az oka az elválásnak?
– Volt egy sérülésem, amit az orvosok félrekezeltek, de csak később vették észre. Az első műtét után elkezdtem az edzéseket, de fájdalmat éreztem, ami rendszeresen megismétlődött. Az egyesület vezetése ekkor közölte velem, nem számítanak rám, nekem pedig körbe kellett néznem, hogy hasonló osztályban hol folytathatnám. Szerencsére rendbejött a serülésem és csapatot is találtam, végül Balatonfüredre szerződtem. Az első, a 2015/2016-os bajnoki évem végén kiestünk az NB III, Nyugati csoportjából, majd két év múlva visszakerülhettünk volna, de elbuktuk az osztályozót. A hároméves ittlétem során Füreden laktam, távol a családtól, egyre inkább szerettem volna a főváros közelében egyesületet találni. Végül korábbi edzőm, Aczél Zoltán révén sikerült, aki Dabas-Gyónra hívott. A 2018/2019-es évadban az I. osztályban bajnokok lettünk és megnyertük a Pest Megyei Kupát is, de nekem nem ment jól a játék, ezért úgy éreztem, ismét váltanom kell.
– Hol folytatta?
– Visszatértem Balatonfüredre, de már nem költöztem le, hanem ingáztam. A megyéből felkerültünk az NB III-ba, de nem találtuk meg a közös hangot, így a jobb körülmények miatt egy szezon elteltével a szintén NB III-as Gárdonyt-Agárdot választottam. Náluk ugyancsak évet futballoztam, egyre inkább az foglalkoztatott, hogy ha már a futballban nem lehetnek magasröptű céljaim, inkább a privát életemet próbálom előre vinni. Természetesen a focival azért még nem akartam véglegesen szakítani, inkább csak alacsonyabb osztályban szerettem volna folytatni. A következő állomás Kiskunlacháza-Pereg volt, de itt az együttest a 2022/2023-as évad felénél kizárták, ekkor egy idényre elmentem Tiszafüredre. 2023 nyarától ismét a főváros következett, előbb a Nagytétény, majd a Goldball ’94, végül a Csepel UFC voltak az aktuális állomások.
– A jelenhez visszatérve, hogyan értékeli az Aranyszarvas eddigi szereplését az I. osztályban?
– Amikor ideigazoltam, a vezetők elmondták, hogy a nyolcadik-tizedik hely megszerzése a cél, rám pedig belső védőként számítanak. Vannak ugyan tehetséges fiatalok, de hiányzik még a rutin, ezért egy-két idősebb játékosra is szükség van. Az első öt fordulóban – az újonc Százhalombatta kivételével – olyan ellenfelekkel találkozunk, amelyek az élcsoporthoz tartoznak. Sajnos két súlyos vereségbe már beleszaladtunk, a Váctól ugyanis idegenben 7–1-re, a Dunavarsánytól pedig otthon 4–0-ra kaptunk ki, úgy érezem, hogy a „levegőben” vertek meg bennünket, az ellenfél ívelt labdáival egész egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni. A Százhalombatta elleni hazai döntetlen és a Pest Vármegyei Kupában a Kincsem elleni 5–1-es győzelem viszont már biztató volt. Úgy érzem, megvan bennünk a potenciál, de idő kell, amíg a fiatalok és az idősebbek egységet alkotnak, akkor elérhető lesz a kitűzött cél. Ami engem illet, szeretnék megfelelni a velem kapcsolatos elvárásnak, azon vagyok, hogy a védelmünket stabillá tegyem.
Az Aranyszarvas eddigi eredményei és további őszi menetrendje a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/33660/4/328978.html
Címlapfotó: Emperger Lászlóra (középen) elsősorban belső védőként számítanak Tápiószentmártonban (forrás: Tóth Kornél)
