– Mielőtt az új egyesületébe történt beilleszkedéséről beszélnénk, kérem, tekintsünk egy picit vissza az elmúlt évekre. Mikor és hol kezdett el futballozni, egyáltalán, az indulását milyen állomások követték?
– Kisgyerekként „megfogott” a labda, ha csak tehettem, játszottam vele. A szüleim úgy döntöttek, ha már ennyire szeretem rugdosni a labdát, akkor elvisznek egy egyesülethez. Hatévesen így lettem igazolt játékos Diósdon. Innen Budatéténybe kerültem, az egyik tornán felfigyelt rám a Honvéd utánpótlásedzője, ennek köszönhetően tízévesen a kispestiek futballistája lettem. A korosztályos ranglétrát végigjárva évről évre eredményesen szerepeltünk, így meghívást kaptam az U17-es válogatott keretbe. Olyan társak közé kerültem – hogy csak néhány nevet említsek –, mint Szoboszlai Dominik és Schön Szabolcs, de sajnos közbejött egy sérülés, keresztszalagszakadást szenvedtem, az ezt követő felépülésem pedig hosszú időt vett igénybe. A következő bajnoki években már csak ritkán léptem pályára, majd miután rendbejöttem, játszottam néhány meccset az NB III-as Honvéd tartalékban. Ekkor döntött úgy a szakmai stáb, hogy a fejlődésem érdekében kölcsönadnak egy NB II-es klubhoz. Őszintén szólva, nekem nem tetszettek a „felajánlott” csapatok, így inkább szerződést bontottam Kispesten.

– Miután elköszönt a kispesti piros-feketéktől hol folytatta?
– 2020 nyarán az NB III-as Iváncsához kerültem, ők hívtak, úgy gondoltam, náluk megfelelően felépíthetem magam. Jó volt a gárda, Közép-csoportban bajnokságot nyertünk, de covidos lettem, így egy szezon után elváltak az útjaink egymástól. Az NB II-es Budafokhoz szerződtem, úgyis mondhatnám, hazatértem, hiszen budafoki vagyok. Az első évben eljutottam a kispadig, de a következő szezonokban már csak a Budapest-bajnokság, I. osztályában szereplő tartalékban kaptam lehetőséget. Innen azért szép emlékeket őrzök, ugyanis több alkalommal is dobogón végeztünk, majd 2025 nyarán invitáltak Dunavarsányba. Szimpatikus volt az ajánlat, tetszettek a célok, így nem volt akadálya a megállapodásnak. A dobogó harmadik fokán zártunk, és a körülmények úgy alakultak, hogy osztályozót játszhatunk az NB III-ba jutásért. Akkor lehettem volna igazán elégedett, ha sikerrel vesszük a Sárbogárd elleni osztályozót, de nem jött össze, mert az első meccsen 3–1-re kikaptunk, a hazai visszavágón pedig 1–1 lett az eredmény.

– Említette, hogy Tökölön elsősorban gólokat várnak öntől. Hogyan látja, meg tud majd felelni ennek az elvárásnak?
– Eddig négy találatom van az ősszel, Olasz Olivérrel holtversenyben vezetem a házi góllövőlistát. A bemutatkozásom mindenesetre nagyon jól sikerült, az első fordulóban a Maglód ellen az én gólommal szereztünk vezetést, és végül 5–0-ra nyertünk. Ez egy emlékezetes gól volt, akárcsak a Diósd elleni találatom, amit a 91. percben szereztem, így lett 2–2 a végeredmény. Ha így folytatom, akkor szerintem nem lesz gond.