– Öt éve visszavonult az edzősködéstől, mikor és miért döntött úgy, hogy visszatér és hogyhogy éppen Szadára?
– Az unokám itt futballozik és rendszeresen eljártam a meccseire drukkolni. Megismertem az egyesület vezetőit, gyakran beszélgettem velük és a múlt szezon végén, miután a „megye-hármas” együttes edzője, Sági Attila elköszönt, megkérdezték, elvállalnám-e a csapat irányítását. Két-három hetet gondolkodtam rajta, hogy megfelelek-e egyáltalán, hiszen már régóta nem volt aktív kapcsolatom a futballal. Végül úgy határoztam, vállalom, mert ismertem az itteni ideális körülményeket, a pálya mellett műfüves edzőpálya található, mindkettő világitással ellátott, ennél többet nem is kívánhat az ember. Természetesen a célokról is beszéltünk, stabil „megye-hármas” együttes kialakítása a cél, nyerjünk minél több meccset és lehetőség szerint végezzünk az élmezőnyben.
– Mielőtt erről részletesebben is beszélnénk, kérem mondja el, hogyan alakult játékos-, majd később az edzői pályafutása?
– A gyermekkoromat Debrecenben töltöttem, ott jártam általános iskolába, majd gépipari technikumban érettségiztem, 11 évesen a Debreceni Kinizsiben kezdtem futballozni, előbb az úttörőben, aztán az ifjúsági korosztályban. Nagyon jó ifink volt, olyan játékostársaim voltak, mint a későbbi videotonos Nagy II János, a Tatabányán és Dorogon is futballozó Arany Mihály, vagy a DVSC-s Vachter Ferenc. 1966-ben felkerültem az akkori NB III-as felnőtt kerethez, de csak edzőmeccseken játszottam, mert nyáron felvettek az akkor még budapesti székhelyű Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karára. Mint előfelvételis, egy évre bevonultam katonának Szabadszállásra, ahol a megyei másodosztályban futballoztam. Leszerelés után elkezdtem az egyetemet és az akkor a Budapest-bajnokság I. osztályában szereplő Gödöllői EAC labdarúgója lettem. Időközben az egyetemi kar kiköltözött Gödöllőre, én már ott diplomáztam. A bajnokság átszervezése következtében a csapat is átkerült Budapestről Pest megyébe, de csak a járási bajnokságban folytathattuk. Egy ideig még játszottam, majd 1976-ban a GEAC edzője lettem.
– Tudatosan készült az edzői pályára?
– Igen, mert még egyetemi hallgatóként elvégeztem a Testnevelési Főiskolán a kétéves edzői szakot. Évekig a járási bajnokságban szerepeltünk, többször is az élen végeztünk, de az osztályozókon mindig elbuktunk. 1983-ban végre felkerültünk a megyei második, és már az első év után felléphettünk az első osztályba. Öt évig szerepeltünk itt, majd visszaestünk a „megye-kettőbe”. Rendszeresen indultunk az egyetemi és Főiskolás bajnokságban is, több alkalommal bejutottunk a négyes döntőbe, és 1986-ban megnyertük a tornát. 2013-ban fejeztem be az edzői pályát, de ha felkértek, akkor a gödöllői utánpótlásnál még segítettem.
– Nem gondolt arra, hogy akár magasabb osztályban is edzősködhetne?
– Mindig is szerettem az edzői munkát, talán ezt jól bizonyítja, hogy több év után ismét leültem a kispadra, de a szakmám mindig is prioritást élvezett az évtizedek során. Az egyetemen a diplomázást követően a hallgatóként elvégzett tudományos diákköri tevékenységem eredményeként ajánlatot kaptam az egyetemi munkavégzésre, amit elfogadtam. Az egyetemi doktori disszertációmat 1987-ben védtem meg, és adjunktusként vonultam nyugdíjba.
– Ugorjuk egy nagyot a múltból a mába. Hogyan értékeli a Szada szereplését a III. osztály, Keleti csoportjában? Mennyire lehet reális és elérhető a kitűzött cél?
– Sajnos rosszul indultunk, mert nem volt teljes a keretünk. Többen még nyaraltak, néhány játékosnak pedig hiányzott a sportorvosija, a nyitányon 4–0-ra kikaptunk Tápiószelén. Aztán szerencsére rendeződtek a sorok, a Zsámbok, az Albertirsa és a Dány ellen három győzelem következett zsinórban, de ismét jött egy nagy pofon, a Pilis II. győzött le bennünket 8–1-re. Nálunk új csapat van kialakulóban, még nem mindenki érzi, hogy valójában mit szeretnénk, a meccs elején bekapott gyors gólok után voltak, akik feladták. Bosszantó volt a Péteri elleni hazai vereség, mert a 78. percben még 3–1-re vezettünk, innen fordított az ellenfél, a 90. percben szerzett góllal nyertek 4–3-ra. Több hasonló képességű labdarúgónk van, és azt tervezem, akik a kispadon vannak, ők is kapjanak játéklehetőséget. A biztos vezetés tudatában cseréltem, de sajnos nem sült el jól. A folytatásban olyan riválisokkal találkozunk, akik ellen a papírforma mellettünk szól. Jelenleg ötvenszázalékos a teljesítményünk, ami javítható, szeretnénk minél több mérkőzést megnyerni, hogy minél előkelőbb helyen zárhassuk az évet.
A Szada eddigi eredményei és további őszi menetrendje a Pest megyei III. osztály, Keleti csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/34071/8/329149.html
Címlapfotó: A Szada célja az élmezőny elérése a III. osztály, Keleti csoportjában (forrás: Kerecsényi F. Norbert)
