– Önhöz hasonlóan a tartalékcsapat ugyancsak régi-új „projekt” Tökölön. Sokat gondolkodott azon, hogy visszatérjen korábbi egyesületéhez?
– Nem. Jaszenovits Balázs szakosztályvezető a bajnokság kezdete előtt néhány nappal keresett fel. Otthon egyeztettem a családdal, majd másnap sikerült megállapodnunk egymással, így az új szezonnak már velem vágott neki a gárda. Természetesen ideálisabb lett volna, ha ez a megkeresés hamarabb érkezik, mert akkor összeszedettebb nyári felkészülési időszakot és néhány edzőmérkőzést követően vághattunk volna neki az idénynek, de így sem gondolkodtam a lehetőségen.
– Nyáron mekkora létszámú játékoskerettel vágtak neki a bajnokságnak?
– A keretünket 20–24 fő alkotja. Nagyon motivált a társaság, szinte mindenkit ismertem már korábbról, így azért sokkal könnyebb volt a beilleszkedés. A nyári átigazolási időszak legvégén még három játékost, Bradács Bencét, Háberman Zalánt és Tótok Mátét sikerült átigazolni Szigethalomról, akik ősszel komoly erősítést jelentettek. Sajnos alapemberünk, Molnár Hunor az egyik edzésen súlyos sérülést szenvedett, az ő kiválása érzékeny veszteség volt mind szakmailag, mind emberileg, de kiválóan megoldottuk a pótlását. Szeretném kiemelni továbbá Taskovics Eriket, első csapatunk vezetőedzőjét, akivel hibátlan a kommunikáció. Többször tudtunk feladni játékosokat a megyei másodosztályba és minket is többször kisegítettek tőlük, elsősorban a rutinjukkal és a példaértékű hozzáállásukkal.
– Milyen célokat tűztek ki maguk elé?
– Jaszenovits Balázzsal úgy beszéltük meg nyáron, hogy az idei nyugodtan lehet amolyan ismerkedős szezon, amelyben egyrészt feltérképezzük a mezőnyt, másrészt azt is, hogy mire vagyunk képesek a rutinos felnőttcsapatok ellen. A legtöbb labdarúgónknak a rajt előtt még nem volt felnőtt tétmérkőzés a lábában, így nem igazán tudtam, mire számítsak. A 3-6. hely tűnt reálisnak a bajnokság kezdete előtt, amely az őszi idény során megerősítést nyert.
– Hogyan értékelné az első féléves szereplésüket?
– Jó félévet tudhatunk magunk mögött. A Szigetcsép a rutinjával könnyedén győzött Tökölön. Talán, ha a bajnokság későbbi szakaszában játszottunk volna velük, másképp alakult volna. A Budajenő elleni 5–1-es vereségünk csalóka, mert az első félidei hitehagyott játékunkat követően a másodikban egyik helyzetet a másik után dolgoztuk ki, de sajnos csak a szépítés jött össze, így a harmadik hazai gól eldöntötte a három pont sorsát. A Százhalombatta II. elleni idegenbeli 3–3-as döntetlen mindenképpen bravúr még úgyis, hogy a hajrában vezettünk. Az Érd elleni hazai 1–1-es döntetlen lóg talán ki egyedül a sorból, de azon a mérkőzésen teljesen igazságos eredmény született. A többi találkozón domináltunk, ahol a pálya talaja engedte, ahol pedig nem, ott felvállaltuk a brusztolós focit és ebben sem vallottunk szégyent. Nagy fegyverténynek tartom, hogy Pilisszentivánról és Tinnyéről is sikerült elhoznunk a három pontot. Mindenki meg fog ezeken a pályákon szenvedni.
– A többhetes kihagyás a nyolcadik és a tizedik forduló között, mennyire viselte meg a Tököl II.-t?
– Az Ócsa ellen tudtunk edzőmérkőzést játszottunk, amelyet ezúton is szeretnék megköszönni Icsó Attila elnök úrnak és a klubnak. Ebben a három hétben egyébként sokat gyakoroltunk, a kisebb sérüléssel bajlódó labdarúgóink pedig ezalatt felépültek. Az ősszel a Vecsés U19 ellen is volt egy edzőmeccsünk, amely ugyancsak rengeteg hiányosságra és javítanivalóra hívta fel a figyelmet.
– Egyénileg kinek, kiknek a teljesítménye volt átlagon felüli?
– Na, ez tényleg nehéz kérdés, mert alapjáraton a mi erőnk az egységben rejlik. Bármilyen sablonosnak is tűnik, tényleg mindenki ugyanúgy tud örülni a játékostársa góljának, mintha ő szerezte volna. Egy példát hadd említsek. A Ráckeve II. elleni, 4–1-re megnyert mérkőzés utolsó percében ellenfelünk jogos büntetőt kapott, melyet a kapusunk, Tokics Tamás hárított, majd a kipattanót Balogh Péter, csapatunk 44 esztendős rutinos hátvédje vágott ki a gólvonalról. Érdemes megnézni a Tököl facebook oldalán megtalálható videós összefoglalót, hogy ezt követően mi történt. Peti és a társak úgy örültek ennek, mintha bajnokságot nyertünk volna. Tényleg nagyszerű a csapategység, persze a választ sem szeretném természetesen kikerülni. Szinte mindenkinek voltak kimagasló teljesítményei az őszi idény során, de Dragojlovits Alex és Angyal Zoltán szinte egész ősszel hozta a jó formát – ha előbbi ziccereit nem vesszük ide. A legjobb teljesítményt azonban Magyar Tamás nyújtotta, aki minden mérkőzésen hihetetlen futómennyiséget produkál, óriási terhet vesz le a védelemről és nagyon letisztult a játéka.
– Tavasszal is folytatja a munkát a Tököl II. mellett?
– Ez csak a vezetőségen múlik, én mindenesetre szeretném folytatni a megkezdett munkát. A téli edzőmérkőzéseket már elkezdtem szervezni, ennek során játszunk a Csepel SC, valamint a Pénzügyőr ellen is, az a tervünk, hogy a kemény téli alapozást követően az őszinél is jobb tavaszi folytatással örvendeztessük meg a klubért szorítókat.
A Tököl II. eddigi eredményei és további őszi menetrendje a Pest vármegyei IV. osztály, Nyugati csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/34075/11/329254.html
Címlapfotó: A Tököl II. tavasszal rátenne még egy lapáttal az eddigi szereplésére (forrás: Sebők Petra Luca)







