– Hogyan került képbe Váchartyánban egy olyan tréner, aki felnőttek mellett eddig még nem dolgozott?
– Még 2022-ben a Nógrád vármegyei I. osztályú Szendehelyhez igazoltam át, ahol lehetőséget kaptam, hogy az U13-as és az U14-es korcsoporthoz tartozó gyerekekkel foglalkozhassak. Ezzel egy régi álmom teljesült, mivel már korábban, már labdarúgóként is tervezgettem, hogy egyszer majd az utánpótlásban szeretnék edzősködni. Ezután egy U15-ös csapat következett Vácrátóton, amelynek továbbra is a trénere vagyok, ilyen minőségemben többször is találkoztam Ódé Norberttel, aki a Váchartyán korábbi játékos-edzője, de dolgozott a Vác VLSE utánpótlásánál is. Az edzői szakmáról kapcsolatos beszélgetéseink során kiderült, hasonlóak az elképzeléseink. Norbi az előző szezon végén elmondta, a jövőben már inkább csak játékosként maradna ’Hartyánban, mert a váci edzősködés teljes embert és több ráfordított időt kíván. Megkérdezte, elvállalnám-e az eddig betöltött pozícióját, lennék-e játékos-edző a „megye-hármas” együttesnél. Érdekelt a feladat, a részleteket pedig megbeszéltük az elnökkel, Lassú Tamással, aki felvázolta az elvárást, hogy milyen szereplést várnak a csapattól és ebben milyen feladatot szánnak nekem. Találkoztak az elképzeléseink, ezért könnyen megállapodtunk.
– Mielőtt erről részletesebben is beszélnénk, kérem, tekintsünk vissza a múltba. Honnan indult és hogyan alakult a pályafutása?
– Már egészen kisgyerekként, amióta járni tudok, a foci a mindenem. Iskolásként a Nógrád vármegyei Legénden, a Bozsik-program volt az első komoly lépés, majd 2008 elején leigazolt a Nógrádkövesd, ahol édesapám is futballozott. A tavaszi idény után már a Nógrádsápon futballoztam, mert az előző klubom megszűnt. Mindössze 16 évesen itt játszottam először a felnőtteknél a „megye-háromban”, de egy szezon után ismét az anyaegyesületemben folytattam, amely újjáalakult. Ezután újra Nógrádsáp, majd egy félszezon erejéig Legénd következett. A megszűnések hozták a sok változást, nem pedig arról van szó, hogy „vándormadár” lennék.
– A kezdet tehát változatosan alakult, nem vitás. Milyen volt folytatás?
– 2011-ben már „megye-egyben” játszottam Bercelen, csakhogy kiestünk, így Romhányba igazoltam át, de itt kevés lehetőséget kaptam, ezért visszamentem. Ezután már nyugodtabb időszakok következtek, a Bercellel a megyei II. osztályban szerepeltünk, itt alapember voltam. Három bajnoki év után váltottam, mert szerettem volna magasabb osztályban futballozni, és az akkor „megye-kettes” Bánk is ilyen terveket szőtt. Megnyertük a bajnokságot, de nem vállalhattuk a feljutást, mert nem volt utánpótlásunk. 2020 nyarától végül teljesült a vágyam, ismét „megye-egyes” alakulatokban játszhattam, előbb a Mohorán, aztán Nőtincsen, végül pedig Szendehelyen. Utóbbinak hivatalosan négy évig voltam tagja, de csak az első szezonban játszottam végig, rendre kezdőként, majd már egyre kevesebbet, mert az edzősködés jobban érdekelt.
– A Váchartyán akkor igazi kihívást jelenthet majd önnek. Milyen célok mentén látott munkához?
– Az előző szezonban, a Keleti csoportban hatodik helyen végzett az együttes, de nyáron voltak távozók és persze sok új érkező is. Ezt figyelembe kell venni eszerint kell a tervet is kialakítani. Az elvárás az, hogy a „felsőházban”, vagyis az első hétben végezzünk. Ebben akár benne lehet a bajnoki cím is, de inkább csak elméletben, hiszen, ha így is lenne, a körülmények miatt nem vállalhatnánk a feljutást. A dobogós helyezésnek nagyon örülnénk, de ha az ötödik hely lesz meg, akkor is elégedettek leszünk, ehhez ugyanis biztosított a háttér.
– Mennyire elégedett az együttese eddigi teljesítményével?
– Amit nyáron, az előkészületi meccseinken gyakoroltunk, már észrevehető a bajnokikon is. Egyre egységesebbek vagyunk, jönnek az eredmények is. A nyitányon Zebegényben fölényes, 7–2-es győzelmet arattunk, majd itthon ugyan 1–0-ra kikaptunk a Nagykovácsitól, de ha kihasználjuk a helyzeteinket, más lehetett volna az eredmény. Legutóbb, Visegrádon az ellenfél már 3–1-re is vezetett, innen álltunk fel és fordítottunk 5–3-ra, ami azt bizonyítja, van tartása a gárdának. A kérdésére a válaszom határozottan igen, elégedett vagyok.
– Az edzői pályán milyen távlati céljai vannak?
– Most annak örülök, hogy az utánpótláscsapatok mellett felnőttet is irányíthatok, Váchartyánban szeretnék bizonyítani. Ami a jövőt illeti, tudatosan készülök, képezem magam, mert a későbbiekben főállású edző szeretnék lenni.
A Váchartyán eddig eredményei és további őszi menetrendje a Pest vármegyei III. osztály, Északi csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/34069/5/329123.html
Címlapfotók: A Váchartyán (kékben) fordulatos találkozón, kétgólos hátrányból fordított és nyert Visegrádon (forrás: Tóth Rita)
