– A tavaszi idényben eddig több mint kétszer annyi pontot szereztek, mint ősszel. Van ennek a jelentős változásnak valami „titka”?
– Titokról nem beszélhetünk, mert nincs, elsősorban a fejekben történt változás. Nem túlzás, ha azt mondom, katasztrofális volt az őszi szerepelésünk, méltatlan a múltban elért eredményeinkhez. A téli szünetben leültünk, kerestük a kiutat, mert az nem lehet, hogy kiessünk a „megye-egyből”. Keményen alapoztunk, már a felkészülési meccseinken éreztük, hogy bizakodhatunk a folytatásban. Fontos volt az is, hogy visszakerültek hozzánk olyan játékosok, aki korábban itt futballoztak, velük egyértelműen erősödtünk. Fontos továbbá, hogy nemcsak a pályán kovácsolódtunk össze, hanem azon kívül is összetartunk. Az első tavaszi mérkőzést ugyan Biatorbágyon 1–0-ra elveszítettük, utána azonban sorra jöttek a győzelmek, a sikerélmények hatása megmutatkozott az eredményekben.
– Beszéljünk ezekről a sikerélményes mérkőzésekről…
– A tavaszi nyitányt követően a Veresegyház volt az ellenfél, a hajrában szerzett góllal 3–2-re nyertünk a rivális ellen. Éreztük, hogy van tartása a csapatunknak, így bizakodhattunk. Képesek voltunk idegenbeli bravúrokra is, így például Vecsésen, ahol 1–0-ra győztünk, de Nagykátáról, Perbálról és a CSO-KI otthonából, Csomádról is elhoztuk a három pontot. Csak Pilisen nem sikerült nyerni, ott „meg kellett elégedni” az 1–1-es döntetlennel. A legutóbbi hazai meccsünkön remekeltünk, az Örkényt győztük le 5–0-ra. Sajnos legutóbb, a 27. fordulóban megszakadt a szép sorozatunk, mivel Gödöllőn 4–1-re veszítettünk, ami persze benne van a pakliban, dobogós és Pest Vármegyei Kupa-győztes ellenféllel szemben belefér a vereség. Nem lesz könnyű a folytatás, de a hátralévő három fordulóban még növelni szeretnénk a pontjaink számát.
– Honnan indult el a pályafutása és milyen állomásai voltak eddig?
– 2008-ban a Dalnoki Labdarúgó Akadémián kezdtem, Budapesten. Ez az egyesület két évvel korábban alakult és utánpótlásneveléssel foglakozott. Egy évet töltöttem náluk, amikor a csatom átkerült az MTK-hoz. Sokan voltunk az új klubnál, én viszont játszani szerettem volna, ezért a szüleim úgy döntöttek, inkább igazoljak át az UTE-be. Így is történt, majd két év után a Vác VLSE labdarúgója lettem. Tudni kell rólam, hogy eredendően váci vagyok, itt gyerekeskedtem és nevelkedtem, természetes volt számomra, hogy itt folytassam. Hat évet töltöttem el Vácon, a különböző utánpótlás korosztályokban lépegettem előre, közben elkezdtem futsalozni is, majd úgy döntöttem, váltanék.
– Miért határozott a klubcsere mellett?
– Felnőttek között szerettem volna játszani, úgy éreztem, erre Hatvanban jó lehetőségem lenne, ahova még 2017 nyarán hívtak. Tény, akkor estek ki az NB III-ból, de a cél a visszakerülés volt. Az első évben ez nem sikerült, csak a második helyen végeztünk a „megye-egyben”, de a következő szezont már az élen zártuk, így jöhetett az NB III-as folytatás. Ekkor a korábbi klubom, a Vác FC is érdeklődött utánam, figyelték a teljesítményemet, a vezetőkkel pedig abban állapodtunk meg, visszatérek, ha lesz rá lehetőség. 2020 elején visszaszerződtem Vácra, ahol Sisa Tibor tréner lehetőséget adott, így bemutatkozhattam az NB II-ben. Sajnos a koronavírus-járvány közbeszólt, nem fejeződött be a szezon, és mivel kieső helyen álltunk, visszaestünk az NB III-ba. A zuhanás folytatódott, a Vác FC megszűnt, helyén a felnőttek között a Vác VLSE indult, de már csak a „megye-egyben”, nekem pedig jókor jött az NB III-as Bánk-Dalnoki Labdarúgó Akadémia invitálása. Ők még emlékeztek, hogy egykor „dalnokis” voltam, ezért esett rám a választásuk. 2022 őszét így már Bánkon töltöttem, de a váciak edzője, Kovács Péter meggyőzött, nekem a piros-kékeknél van a helyem, így télen visszaigazoltam Vácra.
– Említette, hogy az első váci korszakában a futsalba is belekóstolt. Hogyan alakult ebben a szakágban a pályája?
– Tetszett a futsal, a váci utánpótlásban eltöltött évek után az NB II-es Kartal következett, amellyel bajnokok lettünk, de az NB I-es szereplést már nem vállaltuk be. Kartal után az Újpest TE játékosa lettem, ezzel a gárdával is jól szerepeltünk, de most a sorsunk bizonytalan. Az Újpest FC-nek új tulajdonosa van, ezért egyelőre nem tudni, hogy mi a tervük az UTE-vel.
– Ha valaki most megkérdezné és választania kellene a nagypályás labdarúgás és a futsal között, melyik mellett tenné le a voksát?
– Most bizony megfogott, erre ugyanis nem tudok válaszolni, egyformán kedvelem mindkét szakágat. Tudja mit, inkább ne is tegyen fel nekem senki sem ilyen kérdést.
– Rendben, maradjuk akkor ebben. Beszéltünk már a múltról és a jelenről, de a jövő még nem kerül szóba. Milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban?
– A váci futball többre hivatott, mint ahol most található. Ha valahol Vác kerül szóba, a többségnek az egykor csúcson lévő együttes az eszébe, amikor 1994-ben bajnok lett az NB I-ben. Nem azt mondom, hogy belátható időn belül ez ismét így lesz, de a közeljövőben azért előrébb léphetünk. A mag adott, erre kell építkezni. Ami engem illet, jobbára támadó középpályás voltam, de az idei tavaszon már védekező középpályást játszom. Tetszik az új feladat, jól érzem magam ebben a szerepkörben. Szeretnék én is hozzájárulni ahhoz, hogy a váci futball méltó legyen a régi híréhez…
A Vác VLSE eddig eredményei a 2023/2024-es szezonban, az aktuális tabella és a hátralévő mérkőzések:
https://adatbank.mlsz.hu/club/61/14/27513/28/267193.html
Címlapfotó: Vajon mikor lesznek újra NB-s mérkőzések a váci stadionban?
