– Egy évvel ezelőtt az NB III-as Iváncsát „megye-egyes” együttesre cserélte. Miért döntött a Dunaharaszti mellett?
– Hatéves korom óta, bármely korosztályban is futballoztam, legyen szó futsalról vagy nagypályás labdarúgásról, a Dunaharaszti jelenlegi trénere, Ughy Márk volt az edzőm, amíg Iváncsára nem kerültem. Ott eltöltöttem egy évet, Márk pedig a szezon vége felé megkeresett és érdeklődött, volna-e kedvem ’Harasztiban játszani. Felvázolta a tervüket, ami a magasabb osztályba kerülés, és ez egyértelműen vonzó volt számomra. A szezon végén igent mondtam és azóta itt vagyok.
– A bajnoki cím már megvan, gondolom, jó döntésnek bizonyult a klubváltás?
– Határozottan kijelenthetem, hogy helyesen döntöttem, még akkor is, ha egy éve elbukták a Mohács elleni osztályozót az NB III-ba jutásért vívott párharcban. Iváncsán csatárt játszottam, Dunaharasztiban pedig új szerepkörbe kerültem, támadó középpályás lettem, ami nagyon tetszik. A beilleszkedésem után először a Vasas elleni MOL Magyar Kupa-meccsen mutatkoztam be csereként, igaz, csak az utolsó percben, de a Veresegyház elleni bajnokin, a 6. fordulóban már kezdő voltam. Rendszeresen játszottam, sajnos azonban a 12. fordulóban, Felsőpakonyban vállszalagszakadást szenvedtem, megműtöttek, így az őszi idény hátralévő mérkőzésein már nem léphettem pályára. Három hónapot vett igénybe a felépülésem, de a jó orvosi ellátásnak és a gyógytornásznak köszönhetően a tavaszi nyitányon már a csapat rendelkezésére állhattam.
– Volt időszak, amikor már 11 pont előnnyel is vezették a tabellát, majd ez egyre csak fogyni kezdett. Mi volt ennek az oka, megfordult például az ön fejében, hogy akár a Gödöllő is bajnok lehet?
– Nem gondoltuk, hogy megelőzhetnek bennünket, mert végig bíztunk magunkban. Néhány kellemetlen eredmény némi gondot okozott ugyan, de tudtuk, hogy már nem hibázhatunk. Az előnyünk csökkenése a Vecsés elleni 1–1-es döntetlennel kezdődött, melyet követően hazai pályán 2–1-re kikaptunk a Bugyitól, majd három fordulóval később jött egy újabb, ezúttal 2–0-s vereség Perbálon. Ekkor már csak három ponttal vezettünk a Gödöllő előtt és tudtuk, a Vác ellen már nem hibázhatunk. Így is lett, végül 2–0-ra nyertünk, és ami külön öröm számomra, kétszer is betaláltam az ellenfél kapujába. A győzelmünk azt jelentette, az utolsó forduló eredményétől függetlenül bajnokok vagyunk, így készülhetünk az NB III-ba jutásért kiírt osztályozóra.
– Mielőtt ez is szóba kerülne, picit tekintsünk vissza a Dunaharasztit megelőző éveire. Hol és mikor kezdett el futballozni, és mely kluboknak volt a játékosa?
– Háromévesen, ovifocisként kezdtem, öt voltam, amikor megkaptam az első játékengedélyemet a Gloriettnél, amely utánpótlásneveléssel foglalkozó klub. A fővárosiaknál fociztam 2015 nyaráig, majd hárman átmentünk a Honvédhoz, mivel a kispestiek volt hozzánk legközelebb. Az őszi idény végén elköszöntem, mert nem feleltem meg, visszatértem a Glorietthez. Az U14-eseknél játszottam, emellett a Városgazda együttesében futsaloztam, nyáron pedig még a strandlabdarúgás is belefért. 2018-ban következett a Szent István, akkor kezdtem ugyanis gimnáziumba járni. Két év után a Pénzügyőr labdarúgója lettem, mert ott futsal is volt. Az U19-es korosztályban szerepeltem, a második évemben pedig már a „tarcsiban” is pályára léphettem a Budapest-bajnokság, II. osztályában. 2022-ben leérettségiztem, nyáron a futsal utánpótlásválogatottal egy tornán vettem részt, amikor ajánlatot kaptam Iváncsáról. Elmentem az egyik edzésükre, melyet követően a szakvezető, Tóth András közölte, meggyőztem, átigazolnak. Ezt mindenképpen előrelépésnek tekintettem a pályafutásomban, mert a bajnokság megnyerése volt a cél az NB III-ban.
– Mennyi lehetőséget kapott Iváncsán?
– Jobbára csereként szerepeltem, egyszer, a Kecskemét II. ellen voltam kezdő, amikor 3–1-re nyertünk. Nagy élmény volt a Ferencváros elleni MOL Magyar Kupa-találkozó, melyen kiejtettük a zöld-fehéreket. Még tőlem is kértek autogramot a szurkolók, holott én csak csereként ültem a kispadon. Megnyertük a bajnokságot, következett az NB II-be jutásért az osztályozó a Kozármisleny ellen, de sajnos alulmaradtunk. Idegenben ugyan 1–0-ra nyertünk, de a hazai visszavágón sajnos simán kikaptunk 3–0-ra. Ezt követően döntöttem a váltás mellett és lettem a Dunaharaszti futballistája.
– Többször is említette a futsalt, ami sportolóként az élete szerves részét képezi. Jelenleg is játszik a kispályás szakágban?
– Igen, a Magyar Futsal Akadémia NB I-es együttesében játszom. A korábbi futsalos időszakomról egyébként még annyit megemlítenék, a Pénzügyőrnél nem volt felnőtt csapat, így Százhalombattán folytattam, majd következett a jelenlegi egyesületem. Egyelőre megoldható a párhuzamosság a nagypálya és a futsal között. Ha esetleg megkérdezné, melyiket választanám a kettő közül, nem tagadom, nehéz lenne rá válaszolnom. Nem is szeretnék dönteni, talán majd csak évek múlva, amikor már kevesebb mozgás kell.
– Térjünk még egy kicsit vissza a nagypályára. Várja már az osztályozót?
– Igen, készülünk az NB III-ba jutásért kiírt osztályozóra, hiszen az utolsó forduló eredményétől függetlenül már mi vagyunk a bajnokok. Jó lenne, ha a szerencse mellénk pártolna, és ellenfél nélkül, erőnyerőként léphetnénk feljebb, de ha nem, akkor majd a pályán bizonyítunk. Várjuk a sorsolást, bárhogy is lesz, ősztől NB III-as futballista szeretnék lenni dunaharaszti színekben…
A Dunaharaszti eddigi eredményei a Pest vármegyei I. osztályban és az aktuális tabella:
https://adatbank.mlsz.hu/club/61/14/27513/29/267207.html
Címlapfotó: Idén vajon átugorja a lécet az osztályozón a Dunaharaszti? (forrás: archívum)
