Ma Rezső névnapja van
Sportszelet jelenlegi logója.
Hegedűs Csabát gyakran visszahúzta a szíve Vácra (forrás: Miklián Norbert)

Hegedűs Csaba labdarúgóként visszavonul, de edzőként folytatja a váciaknál

A gyenge őszi idény után tavasszal remekelt a Pest vármegyei I. osztályban a Vác VLSE gárdája. A bajnoki szezon első fele után 12 ponttal a kiesést jelentő 15. helyen álltak a piros-kékek, majd a folytatásban 31 ponttal gyarapodtak, és végül a 43 pont a megsüvegelendő 7. helyet jelentette számukra. Ennek a teljesítménynek az egyik szereplője volt a rutinos, 38 éves Hegedűs Csaba (a képen), aki korábban az NB I-ben a Mezőkövesd-Zsóry színeiben, az NB II-ben pedig a Soroksár és egykori Dunakanyar-Vác alakulatában futballozott. A hátvéd a váci klubbal való viszonyulásában „ingázónak” tekinthető, mert korábban többször is távozott, de mindig visszatért. Az elmúlt szezonja viszont bizonyosan véglegesnek tekinthető, ugyanis az aktív játékot ugyan befejezi, de edzőként továbbra is tagja lesz az egyesület szakmai stábjának. A vele készült interjúban értékeltük a Vác elmúlt szezonbeli teljesítményét, felelevenítettük a pályafutását és persze beszéltünk arról is, hogy a visszavonulását követően milyen tervei vannak és végleg csukta-e be maga után azt a bizonyos kaput.

– Nem lehet oka panaszra, hiszen a búcsúmeccsén, a záró fordulóban fölényes, 6–0-as győzelmet arattak a Dunakeszi ellen, ön pedig feliratkozhatott a góllövők közé.
– Valóban, szépen sikerült elköszönni, az egész csapat kitett magáért, nekem sikerült gólt szereznem, most először ebben a szezonban. Tény, a hosszú pályafutásom során nem elsősorban a gólszerzés volt a feladatom, hiszen hátvédet játszottam, csak a közelmúltban mentem feljebb, a középpályára.
– Az évad egészét nézve, két ellentétes idény jellemezte a Vác teljesítményét az I. osztályban, amelyek közül a tavaszi volt lényegesen a jobb. Minek volt köszönhető ez a jelentős javulás?
– A bajnoki év kezdete előtt több meghatározó labdarúgónk távozott, a helyükre pedig nem sikerült hasonló tudásúakat hozni. A rendelkezésre álló fiatalok viszont még rutintalanok, így az eredmények is elmaradtak. A téli átigazolási időszakban aztán több egykori futballistánk visszatért, a fiatalok levetkőzték az izgatottságukat, ráadásul sikeres volt az alapozás, ami idővel pontokban is megmutatkozott. A nyitányon ugyan Biatorbágyon 1–0-ra veszítettünk, ezt azonban sikeres sorozat folytatta. Három meccsen három győzelmet értünk el, idegenben 1–0-ra fektettük két vállra a bajnoki címvédő Vecsést, erre mindenki joggal kapta fel a fejét. Ezután 1–1-es döntetlen következett Pilisen, majd ismét győztes mérkőzések egymás után, hiszen egyaránt elhoztuk a három pontot Nagykátáról, Perbálról, valamint Csomádról is. Amikor a 26. fordulóban Vácon 5–0-ra vertük az Örkényt, már a tabella 5. helyén álltunk, mindössze egy ponttal lemaradva a 4. helyezettől. A hajrában sajnos nem tudtunk meglepetést szerezni, három mérkőzésen is alulmaradtunk, de felhozhatjuk mentségként, hogy a dobogón végzők, azaz a Gödöllő, a Dunavarsány és a bajnok Dunaharaszti nyertek ellenünk. A zárás azonban jól sikerült, az előttünk álló Dunakeszinek visszavágtunk az őszi vereségért, végül fölényesen, 6–0-ra győztünk.

A váci stadion volt a második otthona a rutinos futballistának
A váci stadion volt a második otthona a rutinos futballistának

– A múltba visszakanyarodva: honnét indult a futballista pályafutása és milyen állomásai voltak?
– Váci vagyok, ötszáz méterre laktunk a pályától, így természetesen helyben kezdtem el focizni és egészen az általános iskola befejezéséig a piros-kékeknél szerepeltem, majd az MTK-ban folytattam. A fővárosi kék-fehéreknél lépegettem felfelé az utánpótlás korcsoportokban, mígnem eljutottam a junior korosztályig. Ekkor váltottam, mert úgy éreztem, kevés esélyem van olyan játékosokkal felvenni a versenyt, mint Illés Béla, Halmai Gábor vagy Juhász Roland, így 2005-ben az NB II-es Soroksárhoz szerződtem. Három évig játszottam a sárga-feketéknél, ahol biztos pontja voltam az együttesnek, de szerettem volna otthon futballozni, ezért hazaigazoltam a szintén másodosztályú Váchoz. Itt is az alapemberek közé tartoztam, amikor 2012 nyarán megkerestek Mezőkövesdről, felvázolták a célt, ami az NB I-es szereplés volt. Véber György vezetőedzőnek többek között én is a kiszemeltje voltam, végül el is fogadtam az invitálást. Egyébként a későbbi válogatott Bognár István is akkor lett a mezőkövesdi együttes tagja. A tervünk megvalósult, bajnokok lettünk az NB II, Keleti csoportjában és feljutottunk az élvonalba. Sajnos csak egy évet töltöttünk itt, ugyanis kiesés lett a vége. Maradtam még egy szezont, de ismét „honvágyam” volt, ezért visszatértem Vácra. Jól éreztem magam, rendre kezdőként léptem pályára, négy év után azonban mégis váltottam.
– Miért döntött az újbóli klubcsere mellett?
– 2019 nyarára bizonytalanná volt a csapat sorsa, nem lehetett tudni, mi várható, aki csak tehette, átigazolt máshová. Nekem is adódott egy előnyös ajánlatom, ami végül nem jött be, ám szerencsémre az utolsó pillanatban megkeresett az akkoriban NB III-as Taksony, így hozzájuk igazoltam. Itt sajnos megsérültem, eltört a kezem, majd közbejött a koronavírus-járvány, így elveszett egy év a pályafutásomból. Annyi hasznom azért volt ebből az időszakból, hogy belekóstolhattam az edzősködésbe, pályaedzőként segítettem a szakmai stábnak. Egy év után visszatértem Vácra, ahol állást is kaptam, amely mellett már nehéz lett volna az NB III-ban rendszeresen játszani. A Bozsik-program váci körzetközpontjának a szakmai vezetője lettem, és bizony a kicsik eseményei gyakran ütköztek az aktuális bajnoki meccsekkel. Még nem akartam végleg szakítani az aktív futballal, ezért elfogadtam egykori játékostársam, Rusvay Gergely hívását, aki Nógrád megyében, az I. osztályú Berkenye trénere volt. Berkenyén egy évet játszottam, de akkor már a Vác is megyei szinten szerepelt, így inkább hazajöttem.

 

A bajnokság végén 7. helyezéssel és góllal búcsúzott a váci klubtól
A bajnokság végén 7. helyezéssel és góllal búcsúzott a váci klubtól

– Most, hogy eldöntötte, felhagy az aktív játékkal, milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Mielőtt a kérdésre válaszolnék, engedjen meg néhány gondolatot az elmúlt két évről. A 2022/2023-as bajnoki évben még rendszeresen játszottam, de a most befejeződött szezonban már csak ritkábban léptem pályára. A Bozsik-program rendezvényei egyértelműen elsőbbséget élveztek az életemben, a bajnoki meccseim emellett hátrébb szorultak. Nem véletlen az sem, hogy a bajnoki mérkőzéseknek kevesebb, mint a felén szerepeltem. Átgondoltam tehát a dolgot és úgy döntöttem, felhagyok az aktív futballal, a jövőben már inkább csak edzősködöm. Szeretek a kicsikkel foglalkozni, de nem titok, a későbbiekben szívesen vállalnám majd felnőtt együttes irányítását is. Ha valamikor, egész véletlenül megkeresnek a VLSE-től, hogy ugorjak be egy-egy bajnoki meccsre játszani, mert szüksége van rám a csapatnak, azt hiszem, nem mondanék nemet…

A Vác VLSE eredményei a 2023/2024-es szezonban a Pest vármegyei I. osztályban és a bajnokság végeredménye:
https://adatbank.mlsz.hu/club/61/14/27513/30/267193.html

Címlapfotó: Hegedűs Csabát gyakran visszahúzta a szíve Vácra (forrás: Miklián Norbert)

Megosztás:

Friss hírek

Támogatás

Legyen részese ennek az egyedülálló sport újságnak és támogassa munkánkat!
Legfrissebb hírek
Hasonló hírek

Heti összefoglaló

Szeretne naprakész lenni a hét eseményeivel? Iratkozzon fel heti összefoglaló emailre!