Ma Lenke névnapja van
Sportszelet jelenlegi logója.
Sergő Márton nyugodt lelkiismerettel, a csúcson hagyja abba a futballt

A Pomáz visszavonuló támadója, Sergő Márton egy szezon alatt két bajnoki címet szerzett

Kevesen mondhatják el magukról, hogy egy szezon során két olyan csapatban is szerepelhetnek, amely bajnokságot nyer. Nos, a Pomáz-ICO 33 éves futballistája, az évad végén az aktív játéktól visszavonuló Sergő Márton ezen kevesek közé tartozik. A két megszerzett bajnoki cím egyikét a Pest vármegyei II. osztály, Északi csoportjában szerezte a Győri Zoltán vezette együttes tagjaként, míg a másikat a IV. osztály, Északnyugati csoportjában érte el Koczián Gábor csapatával. A két sikerben még az a közös, hogy mindkét gárda vállalta a feljutással „járó” osztályváltást. A játékkal fokozatosan felhagyó Sergő Márton a másodosztályban hat, míg a „tarcsiban” három alkalommal volt eredményes, a búcsúszezonja tehát mindenképpen szépre sikerült.

– Konkrét, helyezésbeli elvárás volt a bajnoki év kezdetekor?
Három évvel ezelőtt Szalai Áron lett az edző Pomázon, aki sok fiatalt beépített együttesbe. Az idő múlásával egyre inkább összeforrott és rutinosabb lett a gárda, egyértelműen érződött, van esély feljebb lépni. 2023 nyarán aztán Győri Zoltán vette át a csapatot, aki a kezdésnél egyértelműen fogalmazott: ez az együttes már esélyes a bajnoki címre. Induláskor a vezetés kimondta: cél az I. osztályba jutás. A szezonban az előzetes várakozásoknak megfelelően teljesítettünk, veretlenül zártuk az őszi idényt, azonos pontszámunk volt a Maglóddal és csak rosszabb gólkülönbséggel szorultunk mögöttük a második helyre. A tavaszi harmadik fordulóban becsúszott egy vereség, ugyanis 41-re kikaptunk a szomszédvár Szentendre otthonában, ekkor három pont lett a listavezető maglódiak előnye. Szerencsénkre két fordulóval később a Dunakanyar-Szentendre a Maglód ellen is győzött, így ismét a saját kezünkben volt a sorsunk. Fontos volt, hogy Maglódon, a „derbin” kétgólos hátrányból visszajőve 22-es döntetlent értünk el, majd riválisunk kikapott Isaszegen, innentől kezdve már simán mentünk előre.
– Milyen volt az ünnepélyes díjkiosztó?
Az utolsó fordulót követően nagy ünnepség keretében vehettük át aranyérmeket. Nekem kettő is jutott, mivel a „tarcsi” is bajnok lett a negyedosztályban. Náluk amolyan beugró voltam csak, mindössze három mérkőzésen szerepeltem, de ezen a három találkozón három gólt szereztem, így ha nem sokkal, de mégiscsak hozzájárulhattam az ő sikerükhöz is.

 

Tökéletes búcsú: két bajnoki aranyérem egy szezonban
Tökéletes búcsú: két bajnoki aranyérem egy szezonban

– Tekintsünk vissza a múltba! Milyen út vezetett el a mostani a két aranyéremig?
Szentendrei vagyok, helyben kezdtem el futballozgatni, de nem túl komolyan. Nem voltam csapat tagja, aztán 17 évesen úgy gondoltam, vagyok olyan ügyes, hogy leigazoljak valahova. Körülnéztem és az akkoriban az NB III-ban szerepelt Budakalászt néztem ki magamnak. Az U19-es korosztályban játszottam, majd Michna István, az első csapat akkori trénere egy alkalommal csereként pályára küldött a felnőtteknél. ’Kalászon inkább az ifiben rugdostam a gólokat, az egyik tanárom javasolta, menjek feljebb magasabb osztályba. Mivel voltak kapcsolatai a Ferencvárosnál, így beajánlott a zöld-fehérekhez. Jelentkeztem, majd egy-két edzés után átigazoltak. Az Üllői úton is egy évet töltöttem, mert az egyik edzőm, Balogh Gábor, akit mindenki „Torony” néven ismer, elszerződött az NB III-as Rákosszentmihályi AFC edzőjének, én pedig vele mehettem. Nem volt szerencsém a rákosszentmihályiaknál, mert súlyosan megsérültem, így elveszett másfél év a pályafutásomból. 2012 tavaszán Michna István, aki akkor már a Pomáz trénere volt, ajánlotta, igazoljak át hozzájuk. A sérülésem miatt már-már úgy gondoltam, hogy kényszerűségből befejeződik a labdarúgópályafutásom, de mégsem így történt, azzal, hogy hívtak, mondhatni, rendbejött minden. Az megyei I/B-osztályban szerepelt Pomáz színeiben a tavaszi idényben 12 meccsen 12 gólt szereztem, ami nemcsak az együttest, de engem is elégedettséggel töltött el. 2016 nyaráig futballoztam Pomázon, majd úgy döntöttem, klubot cserélek.
– Ha elégedett volt magával, miért váltott?
A Balatonfüred akkor esett ki az NB III-ból, és egy év után szerettek volna visszakerülni a harmadosztályba. Gólerős csatárt kerestek, közben kinéztek maguknak. Igent mondtam, mert számomra csábító volt az NB III-ba kerülés, mint cél, hiszen korábban már szerepeltem ebben a bajnoki osztályban. Jól éreztem magam ’Füreden, kitűnő volt a közösség, emellett a magánéletemben is történt egy jelentős esemény, ott született meg az első gyermekünk. Ez egyértelműen jó hatással volt rám, a góljaimmal sem maradtam adós, a 2016/2017-es bajnokságban 22 alkalommal találtam be az ellenfelek kapujába. Végig versenyben voltunk a Pápával az első helyért, a szezonvégi záráskor mindkét együttesnek egyetlen veresége volt csak, ám nekünk három meccsünk is döntetlenre végződött, nekik egy sem, ez döntött végül a javukra. Nem sikerült tehát kiharcolni a hőn áhított feljutást, ezért a családommal egyetértésben úgy döntöttünk, hazaköltözünk Szentendrére. Egy évig, a 2017/2018-as szezonban voltam a megyei I. osztályban szerepelt, Dombay Zsolt által irányított VSE játékosa, majd a következőben már a Budapest-bajnokság, I. osztályú ASR Gázgyár volt a következő állomáshelyem.
– Azonos szinten játszott a két gárda, mi döntött mégis a fővárosiak mellett?
Nagy múltú klubról volt szó, amely szerepelt már magasabb osztályban is, a „blasz-egyben” pedig az élcsoporthoz tartozott. Ez mindenképpen kihívást jelentett számomra, hiszen a Szentendre a „megye-egy” alsó felében végzett. A váltás mellett döntött az is, hogy a Gázgyár trénerét, Metzger Tibort még előző pomázi időszakomból ismertem, ahol az utánpótlással foglalkozott, ő hívott hozzájuk. Két és fél évet játszottam Óbudán, szerettem a Gázgyárnál futballozni, családias volt a légkör, a játék is ment, de 2020 őszétől a munkám már egyre több időmet vette igénybe, csak részben tudtam megfelelni az elvárásoknak. Ezek miatt nem igazán akartam már maradni, hiszen a korom miatt a civil életem elsőbbséget élvezett számomra. Kínálkozott egy lehetőség, így 2021 tavaszán visszatértem Pomázra. Már akkor eldöntöttem magamban, ez az egyesület lesz a futballistapályafutásom utolsó állomása, a zöld-fehéreknél végleg befejezem a játékot. Ez a záró szakasz végül három és fél évig tartott, az idei szezon végén, az utolsó fordulóban a Piliscsaba elleni győztes hazai meccsel búcsúztam.

Feljutó csapat tagjaként akaszthatja szögre a stoplist
Feljutó csapat tagjaként akaszthatja szögre a stoplist

– Nem érez még magában késztetést, hogy a magasabb osztályba feljutott Pomáz színeiben még tovább játsszon?
Nem tagadom, felmerül bennem, hogy szívesen lennék ott a pályán például a Pomáz – Budakalász térségi rangadón, amely a itt, a Dunakanyarban olyan összecsapásnak számít, mint az élvonalban a Fradi – Újpest találkozó. A realitás azonban mostanra már más, számomra nagyon fontos a munkám, emellett a családomra is több időt kell szánnom, hiszen három gyerekünk van. Igazat adok azoknak, akik azt mondják, igenis a csúcson kell abbahagyni. Úgy érzem, én a szezon végén elérkeztem ide. Bajnokságot nyert csapat tagja lehettem, az első hely sorsát nagyban befolyásoló meccsünkön, Maglódon az én gólommal egyenlítettünk a 90. percben. A jövőben ennél már nem teljesíthetek jobban, így abszolút jó érzéssel köszönök el a társaságtól. Persze ez csak részben lesz igaz, mert szurkolóként ott leszek a meccseiken, drukkolni fogok, hogy minél jobban szerepeljenek majd az I. osztályban…

Sergő Márton pályafutásának mérkőzései klub – és szezononkénti bontásban:
https://adatbank.mlsz.hu/player/773054.html

Címlapfotó: Sergő Márton nyugodt lelkiismerettel, a csúcson hagyja abba a futballt (fotó: Győri Zoltán)

Megosztás:

Friss hírek

Támogatás

Legyen részese ennek az egyedülálló sport újságnak és támogassa munkánkat!
Legfrissebb hírek
Hasonló hírek

Heti összefoglaló

Szeretne naprakész lenni a hét eseményeivel? Iratkozzon fel heti összefoglaló emailre!