– Ha már az egykori SZE-FI-t említette, tekintsünk hát vissza a múltba, induljunk el a kezdetektől. Hogyan került a tizenkétszeres válogatott, Fitos József nevével fémjelzett utánpótlásegyesülethez, majd ezt követően merre vitte az élet?
– Az általános iskolát Izbégen kezdtem. Ez korábban önálló település volt, de idővel Szentendréhez csatolták, én pedig már szentendrei kisiskolásnak mondhattam magam. Az egyik osztálytársam említette, ő a SZE-FI-ben futballozik, ha gondolom, mehetek vele. Elmentem és ott is ragadtam. A családomban senki sem volt futballista, de a szüleim elfogadták az érdeklődésemet és amikor látták, hogy nem vagyok ügyetlen, úgy határoztak, érdemes lenne váltani a fejlődésem érdekében. A Vasas Kubala Akadámiára esett a választás, 2012 tavaszán már a fővárosi piros-kékeknél voltam. A ¾-pályásoknál kezdtem, majd következtek a magasabb korcsoportok. Jól éreztem magam az angyalföldieknél, az általános iskola elvégzése után az akadémiánál kezdtem el a középiskolát, mint bejárós tanuló. Már 17 évesen az U19-esek között vettek számításba, ennek ellenére úgy éreztem, nehéz lesz az előrelépés. Az egyik játékostársam javasolta, menjünk Újpestre, így hát 2018-ban a lila-fehérekhez kerültem, ahol az U19-eseknél kaptam lehetőséget, de a Megyeri úton a második éven nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Tény, hogy közbeszólt a koronavírus-járvány is, felemás volt a bajnokság, ekkor ismét váltás következett.

– Merre és miért éppen ott folytatta?
– Már nem először az életemben, 2020 nyarán ismét az egyik csapattársamra hallgattam, aki azt javasolta, ideje lenne a felnőttek között futballoznom. Őt egyébként is hívták Esztergomba, mi lenne, ha vele tartanék. Így is lett, nem bántam meg, hogy hallgattam rá, hiszen a megyei I. osztályban biztos pontnak számítottam. Esztergomban jellemzően jobbhátvéd voltam, de nem volt idegen számomra ez a szerepkör sem. Az élcsoportban végeztünk, maradhattam volna, de ahogy már említettem, mindenképpen Pilisszentlászlóhoz közelebb lévő egyesületet kerestem a folytatásra.