– Hogyan fogadta a felkérést, hogy a „megye-kettőben” már ne csak futballozzon, hanem egyben legyen az edzője is a Tápiószelének?
– Nyáron, amikor elkezdték a tervezgetést az új bajnokságra, az edző, Fehér Szilárd bejelentette, hogy nem folytatja. Megkeresett és elmondta, az egyesület elnökével, egyben a testvérével, Zsolttal azt szeretnék, ha átvenném a csapatot. Nagyon meglepődtem, hiszen ugyan volt már korábbról edzői tapasztalatom, de csak az U9-es korosztályban. Egy nap gondolkodási időt kértem, amiból a bizonytalanságom miatt végül egy hét lett. Jeleztem, hogy én továbbra is futballozni szeretnék, hiszen védekező középpályásként biztos pontnak számítok. Győzködtek, hogy ez abszolút nem kizáró ok, továbbra is futballozhatok, de vigyem ezzel együtt a szakmai munkát is. Meggyőztek, így végül igent mondtam.
– Miután megállapodtak, milyen elvárást fogalmazott meg az egyesület vezetése?
– Egy újonctól az elsődleges elvárás a biztos bentmaradás, ami természetes, de ha lehet, teljesítsünk minél jobban. Azt is kérték, hogy igyekezzem a helyi kötődésű fiatalokat beépíteni a csapatba. Szeretnék edzőként a felém támasztott elvárásoknak megfelelni, labdarúgóként pedig azon leszek, hogy segítsem az „edzőmet”.
– Mielőtt az új szerepköréről tovább beszélnénk, pillantsunk egy picit vissza a múltba. Honnan indult és miként alakult a futballista pályafutása?
– Tápiószecsői vagyok, ott születtem és lakom jelenleg is. Gyerekként focizni szerettem volna, kezdetben ’Szecsőn lettem igazolt játékos a serdülőben. Onnét felkerültem az ifibe, majd még ifjúsági korúként bemutatkozhattam az akkoriban NB III-as felnőtt gárdában is. Minden úgy alakult, ahogy elképzeltem, igaz, sajnos kiestünk, én viszont többre vágytam a megyénél, ezért magasabb osztályú alakulatot kerestem. Kaptam ajánlatot az NB II-es Jászberényi Vasastól, ahová elmentem próbajátékra, majd közölték, hogy szerződtetnek. 2008 tavaszát már náluk töltöttem, de az idény végén elköszöntem.
– Miért lett a vártnál rövidebb a jászsági kalandja? Innen hova vezetett az útja?
– Úgy éreztem, nehéz lenne ott számomra a beilleszkedés. Kispados voltam és csak kétszer léptem pályára csereként. Mindenképpen játszani szerettem volna, nem a kispadon üldögélni, az volt a tervem, hogy minimum NB III-as együttesben folytatom. Lehetőségem volt Turára átigazolni, de még a szezon kezdete előtt megsérültem, emiatt fél évet kihagytam, majd 2009 tavaszára hazajöttem Tápiószecsőre. Itt futballoztam hat évig, ám az NB III átszervezése miatt – az addigi hat csoportból három lett –, így visszakerültünk a megyei bajnokságba. Magasabb osztályba vágytam, ezért az NB III-as Maglódot választottam, de ott is kiesés következett, így tőlük is elköszöntem és új klubot kerestem.
– Mi volt a következő állomáshelye?
– A „megye-egyes” Jászfényszaru. Harmincéves lettem, úgy gondoltam, már beérem ezzel az osztállyal. Remek közösség volt, jól éreztem magam, de négy év után meguntam az utazgatást és ismét hazatértem. ’Szecsőn felültem a kerékpáromra és a lakásomtól csak néhány percet kellet tekernem, hogy odaérjek a pályára. Azt gondoltam, itt fejezem majd be a focit, de a vezetéssel nem tudtam közös nevezőre jutni, ezért elváltak egymástól az útjaink. Következett a II. osztályú Tápiógyörgye, de a csapat megszűnt, 2023 nyarán pedig elfogadtam a Tápiószele invitálását.
– A változatos múlt után megérkeztünk a jelenbe, ahol már nemcsak futballozik, hanem edzősködik is. Utóbbi pozíciójából nézve, hogyan értékelné az őszi idény eddig lejátszott mérkőzéseit?
– Öt meccset játszottunk, a mérleg: három győzelem és két vereség. Az eddig megszerzett kilenc ponttal a hetedik helyet foglaljuk el, ami, úgy gondolom, egy újonctól szép teljesítmény. A nyitányon Alsónémediben 2–0-ra kikaptunk, a vereség okát abban látom, hogy gyengébb ellenfelekkel játszottunk a felkészülés során, és meglepett bennünket a „megye-kettes” ritmus. A következő meccseken már ráéreztünk, volt egyesületem, a Tápiószecső ellen 3–1-re, a Dunaharaszti II. vendégeként pedig 1–0-ra győztünk. Az Újhartyántól 4–0-ra kikaptunk, de ők egyértelműen jobbak nálunk és előrébb járnak. Legutóbb, az Abony elleni szomszédvár rangadón mindenki mindent megtett a siker érdekében. Döntő mozzanatnak bizonyult, hogy 0–0-as állásnál a kapusunk, Szrapkó László tizenegyest hárított. Nagyon igyekeztünk és ennek meglett az eredménye, végül 1–0-ra nyertünk. Látva a srácok lelkesedését, csapattársként és edzőként én is nagyon tudok örülni. Az új szerepköröm, amelytől eleinte ódzkodtam, eddig sikerélményt hozott számomra.
– Elképzelhető, hogy miután befejezi az aktív játékot, már csak edzőként dolgozik majd?
– Néha-néha eszembe jut, hogyha már nem férek be a csapatba, akkor trénerkedni fogok, de aztán gyorsan el is hessegetem a gondolatot, mert egy ideig még focizni szeretnék. Hogy azután mi lesz, erre nem tudnék most válaszolni, de talán sokat elárul a céljaimról, hogy Dabason edzői tanfolyamra járok…
A Tápiószele eddigi eredményei és további őszi programja a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29629/7/287804.html
Címlapfotó: Az újonc Tápiószele őszi rajtja jónak mondható (forrás: Katona Krisztián)