– Hol kezdett el futballozni, majd a folytatásban mely klubok színeiben szerepelt labdarúgóként?
– Kilencévesen szűkebb pátriámban, Albertirsán kezdtem, aztán Pilis, majd katonaként Cegléd következett. A leszerelésemet követően Dabason és Monoron futballoztam. 1992-ben szerződtem a Vasashoz, náluk mutatkoztam be az élvonalban, majd rövid kitérő következett a Sport utcába, a BKV Előréhez. 1996-ban már ismét NB I-es alakulatnál, a BVSC-Zuglónál szerepeltem, ami 1998-ig tartott. Három évet töltöttem ezután az MTK-nál, majd kölcsönben játszottam Újpesten, Siófokon, valamint Kispesten, mígnem 2003-ban végleg az Újpest futballistája lettem. A lila-fehéreknél négy éven keresztül szerepeltem, a profi pályafutásomat 2009-ben fejeztem be a Rákospalotai EAC-nál. Levezetésként ezután még az NB III-as Monor játékos-edzője voltam.
– A pályafutásából mely állomásokra emlékszik vissza legszívesebben?
– A legeredményesebb az MTK-nál voltam, hiszen az 1998/1999-es szezonban bajnokok lettünk, 2000-ben pedig megnyertük a Magyar Kupát. A kék-fehérektől lettem válogatott, játszottam Lengyelország és Jordánia ellen. Nem amolyan percnyi válogatottként vettek figyelembe, hiszen mindkét meccsen végig a pályán voltam. Ez azért is tölt el örömmel, mert abban az időben nehéz volt bekerülni középpályára, hiszen olyan labdarúgók közül válogathatott az aktuális szövetségi kapitány, mint Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Illés Béla, Halmai Gábor vagy elöl Sándor Tamás. Kicsit persze csalódott vagyok, mert többször is pályára léphettem volna a nemzeti tizenegyben. Ennek ellenére ez egy sikeres időszak volt, de legszívesebben Újpesten futballoztam.
– Mikor fordult meg a fejében először az a gondolat, hogy edző legyen?
– Még profi futballistaként, Albertirsán kezdtem el gyerekekkel foglalkozni, mert készültem arra, hogy ha befejezem a focit, akkor edzőként fogok dolgozni. Vallom, hogy az utánpótlásnál kell elkezdeni az edzősködést, aztán lehet egyre feljebb lépegetni. 2009-ben Monoron kezdtem el először felnőttekkel foglalkozni, de még ekkor sem szakítottam végleg a futballal, hiszen játékos-edzőnek szerződtettek, ha kellett, akkor pályára léptem. Ezzel párhuzamosan dolgoztam Újpesten az utánpótlásnál, majd 2010-ben Mészöly Géza asszisztensedzőként bevett a szakmai stábjába, majd a következő szezonban volt játékostársammal, Szlezák Zoltánnal közösen vittük az NB II-ben szereplő Újpest II.-t.
– Miként folytatódott az edzői pályafutása?
– Három és fél évet voltam vezetőedző az NB III-as Dabas alakulatánál, majd egy évet a megyei szinten, a Nagykőrősi Kinizsinél dolgoztam, ezután visszatértem Monorra, ahol – ha az előző időszakot is beleszámítom – négy bajnoki évet töltöttem el. Idén nyáron ajánlatot kaptam az NB III-ban újonc Tiszaföldvártól, de öt mérkőzés után elköszöntünk egymástól. Az volt az elképzelésem, hogy fokozatosan készítem fel az együttest, ami időt vett volna igénybe, ám a vezetés türelmetlen volt. Nincs bennem tüske, csak egy kicsit csalódott vagyok, hogy ilyen hamar megváltunk egymástól.
– Hogyan került képbe az ön neve Pomázon, és egyáltalán mi az elvárás önnel szemben?
– Sidó Szabolcs edzőkollégám, akivel az újpesti utánpótlásban dolgoztunk együtt, felhívott és megkérdezte, mit szólnék a „megye-egyes” újonc Pomáz szakmai irányításához, tudnám-e vállalni a feladatot? Szimpatikus volt a javaslat, ezért egyből fel is vettük a kapcsolatot az egyesület vezetésével. A legfontosabb elvárás, hogy tartsam össze a közösséget, ugyanakkor építsek be fiatalokat is, és segítsem a fejlődésüket. Az elérendő helyezést illetően nem állapodtunk meg semmi konkrétumban, hiszen egy újonc gárda elsődleges célja általában a bennmaradás szokott lenni, de ennél azért több kell, ami persze meg is valósítható.
– Mire alapozza az optimizmusát?
– Arra, hogy rendkívül pozitívak a kezdeti benyomásaim, a bemutatkozó meccsen többet kaptam, mint amire számítottam. Sajnos kikaptunk és nem mentségként említem, de a Vecsés jó csapat, már évek óta az élmezőny stabil tagja. Pomázon jó a miliő, a srácok magasra tették a lécet, mert ők is bíznak saját magukban. Nyilván lesznek még kudarcok, de formálódik az együttes arculata, így jönnek majd a sikerek is. Fontos, hogy lépésről lépésre haladjunk előre, amely előbb-utóbb úgyis meghozza az eredményét.
– Mint egykori válogatott futballistát kérdezem: milyennek látja a mostaniakat?
– Az elmúlt öt-hat évben Marco Rossi szövetségi kapitány és stábja jó csapatot alakított ki, jöttek is az eredmények. Csúcs lenne, ha az idei utolsó meccsünkön elkapnánk a németeket. Szerethető válogatottunk lett, amit maximálisan megérdemelnek a szurkolók. Nem véletlen, hogy rendre telt ház van a Puskás Arénában. Úgy is fogalmazhatok: ők számítanak a tizenkettedik játékosnak.
A Pomáz-ICO eddigi eredményei és további őszi programja a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29409/9/287729.html
Címlapfotó: Az új szakvezető a fokozatosságot tartja szem előtt (forrás: MLSZ PVMI-archív)
