– Az élvonalat is megjárt futballistaként érkezett nyáron Pilisre, a „megye-egybe”, ez a váltás nem feltétlenül mondható szokványosnak. Miért éppen náluk folytatta?
– Három évvel ezelőtt az Egyesült Államokba mentem ösztöndíjasként egyetemre közgazdaságtant tanulni, majd 2023 decemberében sikeresen diplomáztam. A tanulmányaim alatt az Ocean City Noreasters csapatában játszottam, majd a diploma átvétele után úgy terveztem, hogy rövid időre hazajövök, aztán visszatérek az államokba. Hazatérve tavasszal az NB III-as III. Kerületnél játszottam, de ezt bevallom, átmeneti időszaknak szántam. Végül nem valósult meg, hogy visszamehessek Amerikába, így egyesület nélkül maradtam. Ekkor kaptam ajánlatot Pilisről, ahol elmondták, centert szeretnének igazolni, egyúttal ismertették az elképzeléseiket is. Már az előzetes telefonbeszélgetés alapján is kedvezőnek találtam az invitálást, majd a személyes találkozás után ez megerősödött bennem, így végül igent mondtam.
– Említette, hogy a vezetők előzetesen felvázolták a terveiket. Mi a cél, illetve az elvárás a csapattal szemben?
– A bajnokságban az első ötben kell végezni, emellett a kupában is jó szereplést várnak, utóbbi esetében cél az országos főtáblára jutás. Ezért is kerestek egy olyan csatárt, aki a góljaival aktívan járul hozzá, hogy ezek a tervek megvalósuljanak. Rövid idő telt még csak el az ideérkezésem óta, de nyugodtan mondhatom, hogy jó döntést hoztam, és a klub is elégedett lehet eddigi teljesítményemmel.
– Miként alakult futballista pályafutása, mielőtt a Pilis labdarúgója lett volna?
– Mogyoródiak vagyunk, most is a településen él a családom, így természetes volt, hogy ott kezdtem el focizni. Közel is laktunk a pályához, így a szüleim már hároméves koromban levittek oda az ötéves bátyámmal együtt. Hétévesen igazolt le hivatalosan a KSK, náluk játszottam 2009 tavaszáig, majd abban az évben a szüleim úgy döntöttek, hogy a fejlődésem érdekében a Vasas Kubala Akadémiában folytassam a futballt. A fővárosi piros-kékektől három év után Felcsútra igazoltam át. Azért döntöttünk így, mert ott volt a legjobb képzés, ráadásul Monoron volt egy fiókcsapatuk, ami közel volt hozzánk. Itt fociztam egy éven át, majd két évre beköltöztem a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kollégiumába.
– Mi következett ennek leteltével?
– 2015 nyarán a Honvédhoz igazoltam át, itt a kispestiek NB III-ban szereplő „tarcsijában” már a felnőtteknél között is bemutatkozhattam. Innen kerültem be előbb az U18-as, majd az U19-es válogatottba. 2016 nyarán az egyik korábbi edzőm beajánlott Balmazújvárosba, az akkoriban NB II-ben szereplő együtteshez, ahol az élvonalba jutást tűzték ki célul. Elmentem a próbajátékra, majd Feczkó Tamás vezetőedző jelezte, hogy szerződtetni fognak. Sikeres év volt számomra a balmazújvárosi, én voltam a legfiatalabb, ráadásul játszhattam és egyúttal feljutottunk az NB I-be. Az élvonalbeli szereplésemre azonban még fél évet várni kellett, mert az őszi idényre kölcsönadtak az NB II-es Dorognak – a több játéklehetőség érdekében. Tavaszra aztán visszatértem, és ezután már bemutatkozhattam az élvonalban is. Sajnos csak egyetlen évadot töltöttünk a legmagasabb osztályban, mert a szezon végén kiestünk. A rendezetlen körülmények miatt úgy döntöttem, hogy váltok, és az őszi idény után Gyirmótra szerződtem, azonban itt is csak egyetlen évadot töltöttem el, majd tovább álltam.
– Miért döntött az újabb klubcsere mellett? Többre vágyott?
– Külföldre szerződhettem, úgy éreztem, ezt a lehetőséget nem szabad kihagynom és a szlovén ND Lendva 1903 következett a pályafutásomban. Nem jött be ez a tervem sem, mert megsérültem, térdműtét következett, ráadásul beütött a koronavírus-járvány is. A következő bajnokságot már az NB III-as Balassagyarmatnál töltöttem, hogy behozzam az előző szezon kihagyását. Ekkor kaptam a beszélgetés elején már említett amerikai ösztöndíjat, amelynek végén diplomáztam.
– Hogyan értékeli a Pilis eddigi őszi teljesítményét és ebben az ön szerepét?
– Mivel később kapcsolódtam be a munkába, az előrehozott, 3–0-ra elveszített Gödöllő elleni bajnokin még nem játszottam. A Budakalász ellen csereként pályára léptem, majd Biatorbágyon már a kezdők között kaptam helyet. Ellenük 2–1-re nyertünk, én lőttem a győztes gólt. Következett Bugyi, ellenük kétszer is betaláltam a kapuba. Sajnos, Csomádon 1–0-ra alulmaradtunk a CSO-KI-val szemben – a mi hibánkból. Nem sokkal a meccs vége előtt kihagytunk egy büntetőt, a csomádiak viszont az utolsó percben értékesítették a javukra megítélt tizenegyest, ami három pontot ért számukra. Az Örkény nem okozott gondot, a hat szerzett gólunkból kettőt én lőttem. Sikeres volt a legutóbbi, Cegléd elleni hazai találkozónk is, amelyen 1–0-ra győztünk, de a helyzeteink alapján nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna. A Pest Vármegyei Kupában is sikeresen mutatkoztunk be, hiszen idegenben 5–0-ra legyőztük az Albertirsát, ezen a meccsen két gólt lőttem. Elégedettek lehetünk a csapat szereplésével, emellett úgy érzem, hogy én is megfeleltem.
– Mit szeretne elérni a közeljövőben?
– Eggyel kevesebb meccset játszottunk, mint a tabellán előttünk lévők, ha sikeresen pótoljuk a Dunakeszi elleni elhalasztott összecsapást, akkor mindenképpen előrébb léphetünk majd bajnokságban, ráadásul a kupában is tovább mehetünk az Aranyszarvassal szemben. Ami engem illet, remekül érzem magam, jók az edzések, egységes a gárda és jönnek az eredmények is. Nincs most különösebb tervem, egész egyszerűen csak szeretném élvezni a játék örömét, de hogy mit hoz a jövő, azt egyelőre még nem tudom…
A Pilis eddigi eredményei és a további őszi programja a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29409/9/287732.html
Címlapfotó: Megújult és bővebb keret áll az edző rendelkezésére (forrás: Miklósvári János)