– Hol és mikor került közelebbi kapcsolatba a futballal?
– A családom tősgyökeres sülysápi, édesapám is itt futballozott két évtizeden keresztül, így érthető, hogy már kisgyerekkoromban „megfertőzött” a foci világa. A bátyámmal, Kristóffal együtt lettünk a Sülysápi KSK játékosai, én már hétéves koromban. Fél év elteltével a szüleim döntésére átkerültünk a Gyerekfoci Egyesülethez. Itt a sokak által a futsalból ismert Németh Péter edző foglalkozott a csapattal, nála a fejlődés szempontjából jobb lehetőség kínálkozott számomra. Egyre lépegettem fölfelé a különböző korosztályokban, és amikor Lipcsei Mihályhoz kerültem, aki egyébként most is az edzőm, a jobb fizikai képzés érdekében az idősebb korcsoportban is pályára léptünk. Mire 16 éves lettem, felmerült a lehetősége annak, hogy bemutatkozzam a felnőttek között, a Sülysáp Sportegyesület „megye-hármas” alakulatában. A szüleim azonban úgy gondolták, ez még korai lenne, inkább várjak még vele.
– Meddig kellett várni a bemutatkozásra?
– A 2019/2020-as bajnoki év első fordulójában Újlengyelben játszottunk, egy hónappal a 17. születésnapon előtt, mindjárt kezdőként kaptam lehetőséget. A mérkőzést 3–1-re megnyertük, a harmadik gólunkat én szereztem. Alapember lettem, majd, amikor a bajnokság a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt, már nyolc gólnál tartottam. A felnőttek mellett még az U19-esek között is pályára léptem.
– Hogyan alakult a pályafutása a következő években?
– A 2020/2021-es évadban jól szerepelt a csapat, a III. osztály, Keleti csoportjában versenyben voltunk a dobogóért, egyetlen ponttal maradtunk le az Abony mögött és lettünk végül negyedikek. Ehhez a bajnoki évhez hozzátartozik, hogy a bátyámmal, Kristóffal holtversenyben végeztünk a házi góllövőlista élén 17-17 találattal. A következő, 2021/2022-es szezonban előrébb léptünk és lettünk ezüstérmesek. Azonos pontszámmal végeztünk a bajnok Tápiógyörgyével, ők a jobb gólkülönbségüknek köszönhetően előztek meg minket. Következett számunkra II. osztályba jutásért kiírt osztályozó, amelyen a Törökbálint és a Csomád voltak az ellenfeleink. A Törökbálint győzött a Csomád ellen, majd bennünket 4–2-re, így a feljutásból nem lett semmi. A következő évben bronzérmesként zártunk, 23 mérkőzésen léptem pályára és szereztem 33 gólt. Már nem rivalizáltam Kristóffal, aki sajnos súlyosan megsérült és befejezte a futballt. 2023 nyarán aztán egy jelentős változás következett be a sülysápi futballban.
– Mi volt ez pontosan?
– Megszűnt a Sülysápi SE, többen távoztak a klubtól, a terv pedig az volt, hogy a Gyerekfoci Egyesülettől az U19-es állomány a felnőttekhez kerüljön át. Ez a generációváltás rendben le is zajlott és ezzel együtt lényegében új klub alakult a felnőtteknél, amely nem indulhatott a Sülysápi SE helyén a III. osztályban, csak a legalacsonyabb, a negyedik vonalban. Utóbbiban a Délkeleti csoportban álltunk rajthoz a 2023/2024-es bajnoki évben és végeztünk rendkívül kiélezett küzdelemben a bajnok Nagykőrös mögött a dobogó második fokán. Újabb osztályozó következett a feljutásért, amelyen sajnos az Üröm 3–2-re győzött nálunk, majd visszavágón is ők bizonyultak jobbnak 2–1-re. A két elveszített meccs ellenére szerencsénk volt, mert üresedést követően felkérést kaptunk a harmadosztályú szereplésre, amelynek örömmel tettünk eleget.
– Az idei bajnokságnak milyen céllal vágtak neki?
– Harcoljuk ki a bentmaradást, emellett a fiatalok szerezzenek minél nagyobb rutint. Eddig minden a tervek szerint zajlik, 11 forduló után a hetedik helyet foglaljuk el a tabellán. Kár, hogy legutóbb Dányban 2–2-es döntetlent játszottunk, mi voltunk az esélyesebbek, így fájó az elveszített két pont. Ezen a találkozón kiütközött a fiatalok rutintalansága, sajnos a fontos helyzetekben nem tudtak higgadtan dönteni. Az igyekvésük néha átcsap szertelenségbe, emiatt fontos pontokat hullajtunk el. A meglévő hiányosságok ellenére azért úgy érzem, jó úton haladunk.
– A góljai közül melyekre emlékszik vissza a legszívesebben?
– Minden gólom emlékezetes. A régebbieket már elhomályosította az eltelt idő, de fontos megjegyezni, a futball csapatjáték, társak nélkül nehéz lenne gólt szerezni. Az őszi idényből két mérkőzést azért szeretnék megemlíteni: Püspökhatvanban négyszer voltam eredményes, a góljaimmal ugyan végig vezettünk, sajnos ellenfelünk rendre kiegyenlített, így gólzáporos 5–5-ös döntetlen lett a vége. A püspökhatvani találkozót megelőző fordulóban a Szokolya elleni mesterhármasom viszont már győzelmet ért, ellenük nagy fölénnyel 7–2-re nyertünk hazai pályán.
– Fiatalon máris rendkívül gólerős labdarúgónak számít, mondhatni, ideális életkorban van. Nem gondolt arra, hogy akár magasabb osztályban is futballozhatna?
– Lehetőségem ugyan lenne az egyetemen, a Budapest-bajnokság I. osztályú TFSE-ben színeiben szerepelni, erre kaptam is felkérést, de nekem Sülysáp a fontos. Szeretném visszaadni, amit eddig kaptam az egyesülettől mind a pályán, mint a legkisebbekkel való nevelő munkában. Korábban az U7-es és az U9-es korosztályok mellett dolgoztam, jelenleg pedig az U11-eseknek vagyok az edzője. Hogy miként alakul majd a további sorsom, miután átvehetem majd a testnevelőtanári diplomámat, egyelőre még nem tudom. Ha idővel netán magasabb osztályban folytathatnám a futballt, elgondolkodnék rajta, de ezzel most még nem foglalkozom.
A Sülysápi Gyerekfoci eddigi eredményei és a hátralévő idei mérkőzései a Pest vármegyei III. osztály, Keleti csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29631/12/287886.html
Címlapfotó: Béres Balázst 500. sülysápi mérkőzése alkalmából köszöntötték a november 2-i, Szada elleni bajnoki előtt (forrás: Ferencz Zsolt)
