– Január 5-én töltötte be az 56. életévét és ma is aktív labdarúgó, mi több, három korosztályban is helytáll hétről hétre. Mikor és hol kezdett el futballozni?
– Mint minden gyerek, így én is focizgattam kispályán, illetve teremben, majd amikor tizenévesen sportágat választhattam, végül a háromtusa mellett döntöttem. Országos szinten is értem el eredményeket, mígnem 18 évesen váratlanul igazolt labdarúgó lettem Monoron. Két évig futballoztam a klub színeiben, ám vonzott a vadvízi evezés és a hegymászás, így ezeket űztem intenzívebben, de a munka mellett ez már sok volt, ezért a focit elhagytam. Már jóval harminc fölött jártam, amikor úgy éreztem, most már inkább az extrém sportágakban kellene lazítanom, így került előtérbe a futball. Az akkor „megye-hármas” Pándhoz igazoltam, ami a legalacsonyabb osztály volt, de játszottam több környékbeli öregfiú gárdában is.
– Melyek voltak ezek a környékbeli egyesületek?
– Nyáregyháza, Úri és Monorierdő, de természetesen a „rendes” bajnokságban a Pánd elsőbbséget élvezett számomra. Egyszer ugyan „elcsábultam”, mivel 2013 nyarán a barátaim elcsaltak az ugyancsak „megye-hármas” Sülysáp II.-höz, az őszi idényt náluk töltöttem. Volt azonban egy kéztörésem, így rendre csak csereként léptem pályára, majd amikor elérkezett a téli szünet, úgy gondoltam, elég már nekem az öregfiú mezőnye. Váratlanul jött egy ajánlat, a II. osztályú Farmosnak hátvédre volt szüksége, ők hívtak a soraikba. Átigazoltam hozzájuk, tavasszal már náluk játszottam. A bajnoki év végén mégis azt éreztem, mégsem elégít ki, hogy csak az öregfiúk között futballozzam, továbbra is játszani akartam, így újra Pánd felé vettem az irányt. 2014 nyarától a pándi klub egyik alapembereként a hátvédsor valamennyi posztján bevethető vagyok, sőt korábban, ha kellett, még védekező középpályást is játszottam.

– Mielőtt értékelnénk a pándiak teljesítményét, váltsunk még néhány szót az öregfiúknál való szerepléséről. Mivel az anyaegyesületének nincs ilyen korosztálya, ezért máshol kell lehetőséget találnia. Merrefelé vitte az élet ezen a téren?
– Több egyesületnél is megfordultam. A Pándra történő visszatérésemmel egy időben részese voltam a monori öregfiúk újjászervezésének, amellyel eleinte a megyében indultunk. Nekem azonban ez sem volt elég, így leigazoltam a Vecsés old boyshoz, amely a „blasz” által szervezett bajnokságban szerepelt. Erre a kettősségre azért volt lehetőségem, mert betöltöttem a 44. életévemet, és egy idősebb korcsoportba tartozó a fiatalabbaknál is játszhat. A 2022/2023-as bajnoki évben már négy csapatban is futballoztam. A felnőttbajnokságban Pándon, az öregfiúknál Monoron futballoztam, de itt egy old boys gárda is alakult, amelynek tagja lettem, majd átigazoltam az I. osztályban szereplő budapesti Skorpió gárdájába is, ahol egy évet játszottam. A Monor old boys alakulatával bajnokságot nyertünk a Budapest-bajnokság III. osztályában, és felkerültünk a második vonalba. Ez az együttes a következő évben ismét lépett egyet előre, de az öregfiúk alakulata a sok sérült miatt megszűnt a településen.
– Így végül két csapata maradt?
– Nem, mert 2024 nyarán megalakult Vasadon a Tigre Hungary öregfiúk, amelyhez a játékosok egy része velem együtt a megszűnt Monorból érkezett. A meccseinket Vasadon játsszuk, a budapesti III. osztályban szerepelünk, a csoportunkban az őszi szezon után az élen állunk. Három helyen játszottam tehát ősszel is.

– A pándi piros-kékek számára viszont nem a legjobban zárult az őszi szezon, mindössze egy ponttal a tabella utolsó helyen állnak a negyedosztály, Délkeleti csoportjában. Mi áll a gyenge teljesítmény hátterében?
– Nyáron négyen elmentek az újjászervezett Gyömrő együtteséhez, közülük ketten alapembernek számítottak nálunk. Korábban is voltak távozóink, akik más klubokhoz igazoltak, vagy visszavonultak, így összességében nem kevesebb, mint kilenc játékost kellett pótolnunk. Egy ilyen, viszonylag kis településen, mint Pánd, ez a pótlás nem megy egyik napról a másikra. Más egyesületektől nehéz átigazolni, a helyi, a kerethez beépített fiatalok pedig még rutintalanok. Akadtak súlyos vereségek, de több meccsen is csak egy góllal maradtunk alul, ami némi bizakodásra adhat okot tavaszra. Az egyetlen döntetlenünket az Újszilvás ellen értük el, azon az összecsapáson is felcsillant valami, hiszen ellenfelünk az utolsó percben még 3–2-re vezetett, de sikerült egyenlítenünk és kiharcolni a döntetlent. Maradjunk annyiban, hogy ez az év a csapatépítésé, jövőre viszont már előrébb léphetünk.
– Ebben a tervezett előrelépésben Ordasi Lászlónak is lesz majd szerepe?
– Szívesen játszom továbbra is, amíg lehetőséget kapok. Most ugyan ősszel – a pályafutásom során először – meccsen sérültem meg, szalagszakadást szenvedtem, ezért csak hét meccsen léptem pályára, de a folytatásban már rendszeresen ott leszek. Úgy érzem, szeretnek itt és számítanak rám. Ha már nem férek majd be az együttesbe, akkor is ott lesznek nekem az öregfiúk. Az éveim alapján most már a veterán korosztályban is futballozhatnék, hiszen ott 54 év az alsó korhatár. Gondoltam, hogy már most is pályára lépek közöttük, de bevallom, nekem ez a mezőny még túlságosan lassú…
A Pánd őszi eredményei és tavaszi program a Pest vármegyei IV. osztály, Délkeleti csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29708/14/290621.html
