– Vecsést megelőzően milyen állomásai voltak az eddigi játékospályafutásának?
– Gödöllőn laktunk, ahol kisgyerekként a Főnix ISE-ben, a helyi GEAC utánpótlását kinevelő egyesületnél lettem tízévesen először igazolt futballista 2013-ban. Amikor felkerültem Budapestre gimnáziumba, természetes volt, hogy klubot váltok, édesapám az ismeretségei révén segített fővárosi egyesületet találni. Először a Vasas került szóba, de úgy éreztük, egyelőre túl nagy ugrás lenne, így végül inkább a REAC Sportiskolára esett a választás, majd két évet a rákospalotaiaknál fociztam. Úgy gondoltam, jó lenne szintet lépnem felfelé. Az egyik játékostársam átigazolt Újpestre ment, én pedig vele tartottam. A lila-fehéreknél próbajátékon vettem részt, amely után az U19-es gárda akkori trénere, az egykori válogatott Véber György megfelelőnek talált. Jól éreztem magam a Megyeri úton, egy év elteltével azonban mégis elköszöntem, mert változás állt be az életemben.
– Ha nem titok, mi volt ez a bizonyos meghatározó életesemény?
– Az érettségi után az volt a célom, hogy egyetemen folytassam a tanulmányaimat és szakedzői diplomát szerezzek. Erre két intézményben nyílt lehetőség: a fővárosban a Testnevelési Egyetemen-en, vagy a Pécsi Tudományegyetemen. Az egyik barátom jókat hallott az utóbbiról, ő javasolta, menjünk inkább Pécsre. Így is történt, felvettek, így elkezdhettem a felsőfokú tanulmányaimat. Az újpesti edzőm, Véber György korábban dolgozott Pécsen, ő ajánlott be a piros-feketékhez. Jól éreztem magam, rengeteget játszottam, lehetőséget kaptam előbb az U19-es, később pedig a felnőttek között is pályára léphettem a PEAC-Pécs II.-ben a (vár)megyei bajnokságban. Sajnos ez utóbbit egy év után megszüntették, a játékosokat szélnek eresztették. Az U19-ből viszont kiöregedtem, így mindenképpen megoldást kellett találnom a pályafutásom folytatására.
– Keresgélnie kellett, vagy gyorsan jött az életébe az újabb lehetőség?
– Nem vártam sokat, mert a Komlói Bányász edzője, Nagy Gábor hívott. Jól döntöttem, hogy elfogadtam a hívását, mert egyrészt nagyon szép környezetbe, másrészt pedig kitűnő közösségbe kerültem. Alapembere voltam a vármegyei I. osztályú gárdának, tényleg nem lehetett okom panaszra. Nagy Gábor volt az edzője a Területi Amatőrválogatottak Országos Nagypályás Tornáján induló Baranya válogatottnak is, amelynek ugyancsak a tagja lettem. A területi csoportunk megnyerése után 2023 decemberében ott lehettünk az országos négyes döntőn, Cegléden, ahol szintén az élen végeztünk, így a tornagyőztes Baranya képviselhette Magyarországot az UEFA Régiók Kupáján San Marinoban. Oda már nem jutottam el, mert 2024 tavaszától már nem vármegyei bajnokságban szereplő alakulatban játszottam.
– Komlóról merre vezetett az útja?
– Szintet léptem, ugyanis hívtak az NB III-ban szereplő PTE-PEAC-hoz. Fél évet futballoztam az egyetemi csapatban, amikor 2024 nyarán váratlanul jött egy osztrák lehetőség. A menedzser, aki a szerződésemet intézte, azt mondta, focizzak egy idényt a hatodosztályú Loipersbach együttesében, hogy jobban szem előtt legyek az osztrákoknak, innét idővel magasabb osztályba kerülhetek. Az egyetemen halasztottam és belevágtam. Sajnos azonban nem úgy alakultak az események, ahogy szerettem volna, így az idény végén hazajöttem.
– Miután visszatért, egyből képbe került Vecsés?
– Döntő szempont volt, hogy többéves távollét után visszakerüljek a családhoz, és lehetőleg olyan helyre igazoljak, amely közel van az otthonomhoz. Lehetőségként fővárosi, illetve Pest vármegyei egyesület egyaránt felmerült, az egyik ismerősünk ajánlotta Vecsést. Bevallom, nem voltam naprakész a vármegyei futballban, de miután beszélgettem a klub vezetőivel az együttes tervezett szereplését illetően, szimpatikus volt számomra. Az elmúlt években rendre az élmezőnyben végeztek, idén is azon vannak, hogy megpályázzák a dobogót. Próbajátékon vettem részt, amelyen megfeleltem, végül megállapodtunk. A hivatalos bemutatkozásom, azaz az első tétmeccsem a Pest Vármegyei Kupa 4. fordulójában történt Szentendrén, ahol a Dunakanyar ellen játszottunk, győztünk 3–2-re és bejutottunk a legjobb nyolc közé. Ezen a találkozón belső védőt játszottam, de a második félidőre a vezetőedző, Győri Zoltán egy sorral feljebb vitt, így védekező középpályásként folytattam. A bajnokság tavaszi nyitányán, a CSO-KI ellen is ezen a poszton szerepeltem.
– Ha már szóba hozta! Az említett tavaszi nyitány nem a legjobban sikerült…
– Ne is beszéljünk róla, nagyon nem erre számítottunk. Bosszantó, hogy két tizenegyesből kapott góllal 2–1-re kikaptunk. Következik a sereghajtó Örkény, amelyen elfelejthetjük a CSO-KI elleni fiaskót. Ha figyelünk és igyekszünk, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a szezon végén dobogósok lehetünk. A Pest Vármegyei Kupában is áll még a zászló, szeretnénk eljutni a fináléba, ha így lesz, akkor nyáron a MOL Magyar Kupa főtábláján is bizonyíthatunk…
– Egyénileg mit szeretne elérni a közeljövőben?
– Folytatom az egyetemet, most éppen a szakdolgozatomat írom. Ami pedig a futballt illeti, a tavaszi idényben a teljesítményemmel szeretnék hozzájárulni a dobogós helyezés megszerzéséhez. Az életkorom alapján még feljebb léphetek a futballban, aztáén, hogy ez a Vecséssel sikerül, vagy mással, arra majd csak a jövő adhat választ…
A Vecsés eddigi eredményei és a tavaszi menetrend a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29409/17/287740.html
