– Miért döntött úgy, hogy a visszavonulása után ismét futballozzon, és hogyan került a képbe a MozGo-Nagykőrös?
– Az egyik barátomtól hallottam, hogy a néhány évvel ezelőtt újjászervezett nagykőrösi gárda szeretne minél jobban szerepelni, céljuk a feljebb lépés magasabb osztályba. Ehhez a feladathoz keresnek rutinos futballistákat, akiknek van élvonalbeli tapasztalatuk és erősségei lehetnek a formálódó alakulatnak. Megkérdezte, hogy volna-e kedvem náluk futballozni. Felvettem a kapcsolatot az egyesület vezetőivel, a felvázolt jövőképük pedig megtetszett. A jelenlegi bajnoki szezonban a taktikai elemek begyakorlása a cél, amely alapja lehet, hogy a következő évben már kiharcolja a csapat a másodosztályba jutást, majd az újabb lépés a vármegyei I. osztály lesz. Részemről ez döntött, és mivel a vezetésnek is megfeleltem, így ide igazoltam. Köszönettel tartozom Csípő Kristóf elnöknek és Sohajda Márk sporttanácsnoknak, akik segítettek ebben.
– Tekintsünk vissza az elmúlt évekre! Honnan indult és miként alakult labdarúgó pályafutása?
– A BVSC-Zuglónál lettem igazolt futballista, de csak rövid ideig voltam a Szúnyi úton, mert a szüleim úgy gondolták, jobb lenne átmennem a MAC együtteséhez. Ez a klub egy időben az MTK „előkapujának” számított, a családom pedig a fejlődésem érdekében döntött így. A MAC-tól aztán hamar a fővárosi kék-fehérekhez kerültem, ahol szép éveket tölthettem el. Az U14-eseknél kezdtem, majd a Sándor Károly Akadémián folytattam, ott három évet töltöttem el, eközben bajnokok lettünk az U17-es és az U19-es korosztállyal is. Ebben a két korosztályban egyébként az év játékosa is voltam, mi több, eljutottam az utánpótlásválogatottságig is. A korosztályos mérkőzések mellett már a felnőtteknél is pályára léptem, az MTK „tarcsiban”, amely a harmadosztályban szerepelt. A 2007/2008-as szezonban bajnokok lettünk az N III, Mátra-csoportjában, mindössze 17 évesen három meccsen lehetőséget kaptam.
– A sikeres indulást követően mikor mutatkozott be a Hungária körútiak első csapatában?
– A következő időszakban már kispados lehettem, Ligakupa-meccseken játszottam, majd NB I-es bajnoki mérkőzésen a debütálásom 2010 augusztusában történt meg. Az edzőnk, Garami József úgy döntött, a Honvéd elleni találkozón csereként ad lehetőséget. Olyanok társaságában léptem pályára, mint Kanta József, Pátkai Máté, Könyves Norbert, Eppel Márton vagy Tischler Patrik. Sajnos a szezon végén kiestünk, de a következő bajnoki évben az élen végeztünk az NB II, Nyugati csoportjában, így ismét a legjobbak között folytathattuk. Kellemes emlékeim vannak a Magyar Kupáról is, hiszen 2012-ben az egykori Puskás Ferenc Stadionban a Debrecen ellen döntőt játszhattunk. Az eredmény 3–3 lett, az egyik gólt én lőttem, végül a tizenegyesrúgásoknál ellenfelünk bizonyult jobbnak és elhódította a trófeát. Az eredményes évek után aztán úgy alakult, hogy elköszöntem a kék-fehérektől.
– Miért döntött így?
– Sajnos a családomban olyan tragikus esemény történt, amit nehezen tudtam feldolgozni, a gondolataimban már nem voltam élvonalbeli futballista. Alacsonyabb osztályba eligazoltam, az NB III-as Budafok labdarúgója lettem, amely a 20126/2017-es szezonban bajnok lett, én azonban az őszi idény végén elköszöntem tőlük, mert volt, amiben nem értettünk egyet. A kritikus időszakomra gyógyírt jelentett, amikor 2017 végén a német FSV 06 Kölleda csapatához szerződtem. A párommal együtt Németországba költöztünk, a futball mellett adódott egy munkalehetőség, amely mellett a nyelvet is tanulhattam. Történt velünk egy csodálatos esemény, itt született meg a kislányunk. 2020-ban hazajöttünk, ezt követően játszottam megyei szintű alakulatokban, de kevés mérkőzésen szerepeltem, mert a figyelmem egyre inkább a „civil” élet felé fordult, ezért is döntöttem a visszavonulás mellett. Persze nem szakadtam teljesen el a futballtól, legfeljebb csak a pálya mérete változott, ugyanis Na” National Iron Team” együttesével socca kispályás tornákon szerepeltem, és manapság is rendszeresen játszom még ebben a szakágban.
– A beszélgetésünk kezdetén elmondta, miért is aktivizálta magát. Ez azt jelenti, vannak még tervei a labdarúgás vonatkozásában?
– Elöljáróban annyit, hogy elnézést kérek az egykori játékostársaimtól, mert a sajnálatos családi dráma miatt nem úgy teljesítettem a pályán, ami elvárható lehetett volna. Ami a MozGo-Nagykőröst illeti, szeretnék a játékommal hozzájárulni a csapat elé kitűzött célok megvalósításában. A bemutatkozásom jobban nem is sikerülhetett volna, ugyanis az elmúlt hétvégén, a tavaszi nyitányon 6–1-re győzünk otthon az egyik riválisunk, a Dabas-Gyón ellen, a találkozón én szereztem az ötödik gólunkat. Több poszton is bevehető vagyok, mindig ott játszom, ahol a csapat érdeke megkívánja. A nyitányon elért fölényes győzelem egy fontos lépés volt afelé, hogy akár dobogón is zárhassuk majd a szezont, jövőre pedig már bajnokok legyünk. Ha ez megvan, akkor jöhet majd az újabb lépés, a vármegyei I. osztályba jutás kiharcolása. Ha két év alatt sikerülne két osztályt feljebb lépnünk, akkor elégedett leszek, és elmondhatom, megérte adnom még magamnak egy kis időt a nagypályán.
A MozGo-Nagykőrös őszi eredményei és a tavaszi menetrend a Pest vármegyei III. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29630/15/287864.html
A 14. fordulóban lejátszott MozGO-Nagykőrös – Dabas-Gyón (6–1) mérkőzés részletes jegyzőkönyve:
https://adatbank.mlsz.hu/match/63/14/29630/14/2034197.html
Címlapfotó: Nagykőrösön jelentősek a célok, ami csak rutinos labdarúgók közreműködésével valósítható meg (forrás: Sohajda Márk)
