– Mielőtt részletesebben beszélnénk arról, hogy a pilisi zöld-fehérek elérhetik-e céljukat, picit kanyarodjunk vissza a múltba. Hol kezdett el futballozni és mely egyesületek voltak az állomásai?
– A bátyám a fővárosban, a 11. kerületben, Kelenföldön, a Kelen Sport Club utánpótlásában volt kapus, és az ő példája miatt én is szerettem volna ott játszani. A szüleim nem nagyon lelkesedtek az ötletemért, végül kikötötték, egy feltétellel mehetek: ha jó lesz bizonyítványom. A tanév végén megmutattam nekik a kitűnő bizonyítványomat, így már nem volt akadálya, hogy 2008 nyarán leigazoljanak a Kelenhez. Három évet töltöttem el Kelenföldön, majd lehetőségem nyílt rá, hogy a Ferencvárosnál folytassam a pályafutásomat. Az ilyenkor megszokott próbajátékon nekem is át kellett esnem, végül egy hét elteltével, a különböző gyakorlatok sikeres teljesítése után átigazoltak a zöld-fehérek. Az Üllői úton az utánpótláskorosztályokban egyre lépegettem felfelé, eljutottam a 18 évesekig, ám akkor annak az évfolyamnak nem írtak ki bajnokságot, így a felnőtteknél a Fradi tartalék lehetett volna még opció, de a klub abban az évben épp megszüntette ezt a csapatát. Emellett sajnos egészségügyi gondjaim is adódtak, így számomra abszolút rosszul sikerült a 2016/2017-es szezon, úgy érezem, mennem kell.

– Hogyan alakult a folytatás?
– Kerestem a lehetőséget, ehhez megfelelőnek mutatkozott a Budapest I. osztályban szereplő Újbuda-Voyage. A terv az NB III-ba jutás volt, de az őszi idény végére kiderült, ebből nem lesz semmi. Visszatértem a nevelőegyesületemhez Kelenföldre, ahol az U19-ben játszottam, és emellett az Airnergyben futsaloztam is, kispályán pedig a Szent Istvánban szerepeltem. 2018 nyarán aztán megkeresett Kerekes Barna, az NB III-as FC Dabas akkori trénere, elhívott hozzájuk, ami kétségtelenül előrelépést jelentett, így a piros-fehérekhez szerződtem. Közben Erős Károly vette át a gárdát, vele nem volt felhőtlen a viszonyom, ráadásul azt sem nézték jó szemmel, hogy a minifutball-válogatottban szerepeltem, és emiatt időnként hiányzom. Nem volt mit tenni, váltanom kellett, a folytatásban Martonvásárra, a Fejér megyei I. osztályba igazoltam át, onnét gond nélkül elmehettem 2019 végén a minifoci-válogatottal az Ausztráliában megrendezett világbajnokságra, amelyen az előkelő negyedik helyen végeztünk. A koronavírus-járvány miatt a tavasz idény nem sok lehetőséget adott, nyáron pedig Maglódra igazoltam az akkor még „megye-egyes” gárdához, ahol a futsalra továbbra is lehetőségem nyílt.

– Elégedett volt ezzel a lehetőséggel?
– Igen, de korábban játszottam Pécsett, a PTE-PEAC futsalegyüttesében, ahol Varga Balázs volt az edző, aki 2022 nyarán a Tolna vármegye I. osztályú Dunaföldvár trénere lett és jelezte, számítana rám a csapatában. A cél a magasabb osztály elérése volt, ezért belevágtam. A döntésemet megkönnyítette, hogy a Maglód kiesett az I. osztályból. Az új klubomnál jobbára csak csereként kaptam lehetőséget, így a szezon felénél Csepelre távoztam, előbb a Csep-Gól, majd az UFC színeiben játszottam, egészen 2023 végéig. Ekkor Ausztriába, a Neunkirchen alakulatához szerződtem, a tavaszi idényben náluk szerepeltem, de a bajnokság végén közölték, nem finanszírozzák a Magyarországról átjárókat. Ekkor tértem haza, a már említett REAC-hoz, amiről korábban már beszéltem.