– Hogyan került kapcsolatba a futballal?
– Vácon laktunk, már kisgyerekként sokat rugdostam a labdát, egyértelműen a foci volt az egyik kedvenc játékom. Első osztályos voltam, amikor jelentkeztem egy nyári focitáborba, amikor az ottlévő edző, Hanusz Péter ügyesnek tartott, és megkérdezte, maradnék-e a Főnix SE-ben focizni. Igent mondtam, aztán Péter átkerült utánpótlásedzőnek Bánkra, ahol egyébként a nagypapám vezetőségi tag volt, és valamennyi játékosát magával vitte. Ez az állapot egy évig tartott, mert 2008 nyarán beolvasztották a csapatot a Vác VLSE-be, és attól kezdve már „otthon” futballoztam. Ugyan volt egy kis kitérőm, amikor 2009 tavaszán az edzőnk Gödre került és többeket, így engem is magával vitt, ám a tavaszi idény végén már visszakerültünk Vácra. Nagyon szép időszak volt, amit itt töltöttem. A korosztályokban felfelé lépegetve jól szerepeltünk, az MLSZ által szervezett országos bajnokságokban az akadémiákkal is felvettük a versenyt. Ehhez hozzájárult, hogy olyan edzőink voltak, akiktől jó nevelést kaptunk. Csak néhány nevet említenék: Kiss Ferenc, Híres Gábor, Greff Ádám, Rusvay Gergely vagy Rob Kornél. Az utánpótláskorosztályból kiöregedve viszont klubot váltottam.
– Merre vezetett az útja a felnőtt futballba érve?
– Az akkori NB II-es váci felnőtt gárdánál nem vettek számításba, és mivel Újpesten jártam középiskolába, szerettem volna a fővárosban egyesületet találni magamnak. Éppen ezért 2017 nyarán átigazoltam a „blasz-egyes” Fővárosi Vízművek, amelynek öt éven keresztül voltam a játékosa. Ez az időszak nem volt könnyű, mert az egyetem mellett rendszeresen jártam edzésre és meccsekre, viszont beigazolódott, jól választottam. Remek közösségbe kerültem, stabilan a középmezőnyhez tartoztunk, kétszer is az ötödik helyen végeztünk. 2018-ban sikerült a Magyar Kupa országos főtáblájára kerülnünk, melynek keretében az élvonalbeli Mezőkövesd együttesét fogadhattuk. Az 5–0-s vereség ellenére a találkozó emlékezetes maradt számomra, mert jó iramú, izgalmas meccset játszottunk. Olyan futballisták léptek pályára az ellenfélnél, mint a most Pakson futballozó Szappanos Péter és Silye Erik, vagy a Vácról indult és a válogatottságig eljutó Szalai Attila. 2022 nyarán nehéz döntés elött álltam, mert bár szerettem a közösséget és büszke is voltam arra, hogy csapatkapitány vagyok, mégis úgy döntöttem, elköszönök a Vízművektől, mert kedvező ajánlat érkezett számomra.
– Melyik klub hívta?
– Bánkra hívtak, ahol annak idején elkezdtem futballozni. A Bánk-Dalnoki Labdarúgó Akadémia akkor került föl Nógrádból vármegyei I. osztályból az NB III-ba, velem pedig a hátvédsor megerősítését tervezték. A klub vezetői ismerték a képességeimet még a váci utánpótlásból, képeben voltak a Vízműveknél nyújtott teljesítményemet illetően is, így tették meg az ajánlatukat, amit elfogadtam, ugyanis szerettem volna magasabb osztályban bizonyítani. Sajnos egy év után kiestünk, de a következő bajnoki szezont követően jogot szereztünk az NB III-ba jutásért kiírt osztályozóra. Ellenfélként a Gyulai Termál együttesét kaptuk, az első, hazai összecsapáson sajnos 3–0-as vereséget szenvedtünk. A visszavágón ugyan megtettünk mindent, de csak 0–0-s döntetlent értünk el, így végül továbbra is maradtunk a vármegyei I. osztályban. A bánki szereplésemhez tartozik, hogy bekerültem a Nógrád vármegyei válogatottba, majd a területi Amatőrválogatottak országos nagypályás tornáján a csoportunkban épphogy lemaradtunk az első helyről és másodikak lettünk. A Bánkon töltött két bajnoki év után a váltás mellett döntöttem, és elköszöntem a klubtól.
– Milyen oka volt a váltásra?
– A futball mellett elkezdtem dolgozni a „civil” életben is, és mivel a Dalnoki Labdarúgó Akadémia Palotásra került át, mindez azt jelentette volna, hogy nem tudnék rendszeresen edzésekre járni. Ezt viszont nagyon nem akartam, mert ahhoz, hogy a meccseken helytálljak, edzésekre igenis van szükség. Felvettem a kapcsolatot a váciakkal, megállapodtunk egymással, így végül visszatértem a gyökereimhez. Az érkezésem után a beilleszkedésem is gyorsan ment, eddig valamennyi bajnoki mérkőzésen kezdőként léptem pályára. Kezdetben jobbhátvéd voltam, de a sérülések miatt átszervezésre került sor a védelemben, és az őszi idény hajrájától már balhátvédet játszom. Jól érzem magam ezen a poszton, annak pedig külön örülök, hogy hátvéd létemre eddig hat gólt is szereztem, amivel segíteni tudtam a csapatot és ennek köszönhetően a házi góllövőlista negyedik helyén állok. Hozzátenném, a góljaimat ráadásul nem tizenegyesből vagy szabadrúgásból értem el, hanem akcióból, szép csapatjáték után a második hullámból érkezve, vagy szögletet követő fejesből.
– A Vác VLSE-be történt átigazolásakor gondolom ismertette a vezetőség, mit várnak el az együttestől. Mi volt a kitűzött cél a mostani bajnoki szezonban?
– Váljunk stabil tagjává a középmezőnynek, végezzük a nyolc között, ami szerintem elérhető. Sajnos az őszi idény gyengén sikerült, ekkor mindössze 15 pontot gyűjtöttünk, de tavasszal feljavultunk, 24 pontot szereztünk, így jelenleg 39 ponttal a kilencedik helyen állunk. A bajnokság hajrájában még három nehéz mérkőzés vár ránk, hazai pályán találkozunk a Gödöllővel, a Pilissel és a Biatorbággyal, és ha hozzuk a tavaszi formát, újabb pontokkal gazdagodhatunk. A mostani gárda összetartó és egységes fejlődni akaró és fejlődni képes fiatalokból áll. Ha sikerül a keretet egyben tartani és néhány poszton nyáron megerősíteni, akkor úgy gondolom, feljebb léphetünk, sőt, akár még dobogós pozícióra is pályázhatunk.
– Török Ákosnak milyen egyéni céljai vannak a futballt illetően?
– Szeretném, ha jól szerepelnénk és minél előrébb végeznénk a tabellán, jó lenne, ha hamarosan megpályázhatnánk a magasabb osztályt. Vác a futballmúltja alapján a jelenleginél többre hivatott, megérdemelné, hogy a „megye-egyből” feljebb lépjen. Ehhez szeretnék majd hozzájárulni…
A Vác eddigi eredményei és hátralévő mérkőzései a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29409/28/287730.html
Címlapfotó: Török Ákos (fehérben) a váci védelem biztos pontjának számít (forrás: Miklián Norbert)
