– Milyen volt és hogyan sikerült a jubiláló mérkőzése?
– Azt tudni, hogy immár ötszázadik alkalommal léphetek pályára a kék-sárgáknál, csodálatos élmény számomra. Az eredmény persze lehetett volna jobb is, hiszen 2–1-re kikaptunk a Taksonytól, így kiestünk a Pest Vármegyei Kupából, de kárpótlást jelentett, hogy a jubileum „hivatalos” ünneplésére az Abony elleni bajnoki mérkőzésen került sor, amelyet hazai pályán 6–1-re megnyertünk.
– Kérem, tekintsünk vissza a kezdetekig! Milyen út vezetett el az ötszázadikig?
– Tököli vagyok, születésem óta itt élek. Az iskolában kezdtem el focizni, az osztálytársaim és a barátaim unszolására, bevallom, hamar meg is kedveltem a futballt. Nyolcévesen még kispályán, majd mire tizenegy lettem, leigazolt az egyesület, innen már adta magát, hogy egyre feljebb lépegessek az utánpótláskorosztályokban. A 2012/2013-as szezonban a Tököl az NB III-ban szerepelt, néha-néha már a kispadon ültem a felnőtteknél, majd a következő bajnoki évben, 2013 novemberében a Dorogon 2–1-re megnyert meccsen – 16 évesen – kezdőként léphettem pályára. A történethez hozzátartozik, ebben a szezonban csak egy alkalommal voltam kezdő, de csereként többször kaptam lehetőséget, az U17-eseknél viszont alapembernek számítottam.
– Ekkor már – ahogy szokták volt mondani – „sínen volt”?
– Bizakodtam, de sajnos rossz év következett ezután, ugyanis súlyosan megsérültem, ráadásul szezon végén kiestünk az NB III-ból. A folytatás szerencsére 2015/2016-os bajnoki évben már jobba alakult. Az első csapatunk ugyan visszacsúszott a megyébe, ahol már több időszakban is játszottam, de az igazi élmény az volt, amikor az ifista játékostársaimból és barátaimból alakult tartalékgárda bajnokságot nyert a megyei III. osztály, Déli csoportjában. Ebben a gárdában jobbszélsőként biztos pontnak számítottam. Az már csak „hab a tortán”, hogy az U19-es együttesünkben is rendszeresen szerepeltem, és ebben az osztályban 36 alkalommal vettem be az ellenfelek kapuját.
– Hogyan alakult a folytatás?
– A megyei I. osztályban egy ideig még többnyire csere voltam, de a „megye-kettőbe” feljutott tartalékban alapemberként szerepeltem. A 2018/2019-es szezontól kezdve az első csapatunknál is már rendszeresen kezdőként játszottam. Elégedett voltam, számos szép emléket gyűjtöttem, ha ezeket rangsorolni kellene, akkor a legszebbek közé kívánkozik, hogy a 2020/2021-es évadban évben a Pest Megyei Kupában bejutottunk a legjobb négy közé és a Gyömrő ellen játszottunk a döntőbe jutásért. Az elődöntőt ugyan elvesztettük, de jogot szereztünk a MOL Magyar Kupa főtábláján szereplésre. Eljutottunk egészen a 4. fordulóig, amikor a Ferencvárost kaptuk ellenfélként. Csodálatos volt a zöld-fehéreket fogadni, ez nemcsak a játékosoknak, a szurkolóinknak is nagy élményt jelentett. Tudtuk, hogy nincs esélyünk, 7–0-ra el is veszítettük a meccset, de így is nagyon szép emlék. Mivel sikerült idáig eljutnunk, megyei szintű egyesületként jogot szereztünk az Amatőr Kupa-döntőjében való szereplésre. Erre a meccsre 2022. április 27-én került sor a fővárosban, az Új Hidegkuti Nándor Stadionban, ahol a Szegedi Vasutas volt az ellenfelünk. A rendes játékidőben 1–1 lett az eredmény, következett a hosszabbítás, amelynek során sajnos két gólt kaptunk, így 3–1-es vereség lett a vége. Talán másképp is alakulhatott volna az eredmény, de tőlünk Barizs Martint a 83. percben kiállították, a hajrára pedig elfáradtunk. Ennyit a szép emlékekről!
– A pályafutásának ezen időszaka kudarcoktól mentes volt?
– Azt nem mondhatnám, mert a 2022/2023-as bajnoki év végén visszaléptünk a vármegyei I. osztálytól, ahol a 11. helyen végeztünk, de olyan döntés született, hogy a bizonytalan háttér miatt nem itt, hanem végül kettővel lejjebb folytatjuk csak. A szabályok szerint csak a legalacsonyabb osztályban indulhattunk volna, de szerencsére a „tarcsink” eredményesen szerepelt a negyedik vonalban, bajnok lett és feljutott a vármegyei III. osztályba, ennek jogán végül az első csapatunknak lett reális opció ez a szint. Az alaposan átszervezett és átalakított, helyi kötődésű fiatalokból álló gárda mindent megtett a siker érdekében, a Délnyugati csoportban bajnokságot nyertünk, ehhez a magam részéről a góljaimmal járulhattam hozzá, ugyanis 20 találatommal házi gólkirály lettem. A bajnoki cím egyben azt jelentette, hogy az elmúlt szezonban már a II. osztályban játszhattunk.
– Az ötszázadik mérkőzését követően milyen tervei vannak még a labdarúgásban?
– Szeretném, hogy felkerüljünk a vármegyei I. osztályba, erre köteleznek minket a korábbi szép eredmények és sikerek. Az elmúlt bajnoki évet a II. osztály, Déli csoportjában a 12. helyen zártuk, idén előrébb kell lépnünk, a 7. hely környékét céloztuk meg, aztán megyünk tovább. Ami engem illet, szeretném tököli színekben a 600. meccsemet is megünnepelni, sőt, ha minden jól alakul, talán még a 700. is belefér és megadatik számomra…
A Tököl mérkőzései a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31816/4/309411.html
Címlapfotó: Az Abony elleni bajnokin Jaszenovits Balázs szakosztályvezető (balra) és az előző vezetőedző, Mészáros Attila társaságában (forrás: Jaszenovits Krisztián
