– Alapembere volt a Rákospalotai EAC együttesének, ezért mi indokolta a döntését, hogy hosszú évek után elköszönjön a Széchenyi tértől, miért választotta a Dunakanyar-Szentendre alakulatát?
– A futball mellett már korábban edzősködni kezdtem a BVSC-Zuglónál, az utánpótlás mellett, nyártól pedig már főállásban foglalkoztatnak az U13-as korosztály tartozik hozzám. Kerestem egy klubot, ahol összeegyezhető a futball és az edzői szerepkör, mert a REAC-nál erre nehezen lett volna lehetőségem. Kapcsolatba kerültem a Szentendre vezetésével, Somogyi Tiborral, az egyesület társelnökével többször is tárgyaltam, majd a harmadik találkozásunk eredménnyel zárult, megállapodtunk, így szeptember elején hivatalosan is a Dunakanyar futballistája lettem. Az elsődleges elvárás velem szemben a védelem megerősítése, belső, vagy akár jobbhátvédként is számítanak rám.
– Mielőtt kitérnénk csapata első féléves teljesítményére, picit lapozzunk vissza a múltba. Honnan alakult a pályafutása Szentendrét megelőzően?
– A BVSC-Zugló ovifocijában kezdtem, ahová édesanyám vitt el, mert közel laktunk a pályához. Szívesen jártam a Szőnyi útra, kilencévesen leigazolt a vasutas klub, ahol 2009 elejéig futballoztam, majd átigazoltam a Ferencvároshoz. Ennek oka, hogy a BVSC-s trénerünk, Sütő Szilárd átkerült a zöld-fehérek utánpótlásához, ő többünket átvitt az Üllői útra. Az egyes korosztályokat „kijárva” a 2014/2015-ös szezonra már az U21-es csapat tagja lettem, és mivel a Fradi nem nevezett külön tartalékokat bajnokságba, az én korosztályom számított az NB I-es gárda közvetlen tartalékjának. Elégedett lehettem a sorsommal, de közbeszólt egy sérülés, bordatörést szenvedtem, így 2015 ősze már nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Éreztem, kevés az esélyem a Fradi első csapatába bekerülni, így szükségszerű lett a váltás, amit el is döntöttem.
– Hova vezetett az útja, miután elköszönt a fővárosi zöld-fehérektől?
– Olyan egyesületet kerestem, ahol a felnőttek között játszhatok és lehetőleg a Fradi U21-hez hasonló erősségű. Sikerült megállapodnom az NB III-as Rákospalotai EAC vezetésével, így 2016 tavaszán, 19 évesen már náluk játszottam. A következő szezon végén sajnos kiestünk, a Budapest-bajnokság I. osztályában folytattuk, ahol az élen végeztünk, de elbuktuk az osztályozót. A Sárvár ellen a hazai 0–0 után idegenben is ugyanez lett az eredmény, majd a hosszabbításban, 119. percben kapott góllal vesztettünk. A következő években is az NB III-ba való feljutás volt a cél, de csak a 2022/2023-as szezon végén nyílt lehetőségünk újra osztályozót játszani, ami ezúttal sikert hozott, ugyanis a Kállósemjént kettős győzelemmel múltuk felül. Az NB III-as tagság csak egy évig tartott, és a következő bajnoki szezont még ’Palotán töltöttem, tavaly nyáron következett Szentendre.
– Hogyan értékeli a Dunakanyar együttesének őszi teljesítményét?
– Kellemes meglepetés, hogy újonc létünkre a dobogó harmadik fokán zártuk az őszi idényt. Rosszul indultunk, hiszen három forduló után csak egy pontunk volt, vélhetően még bele kellett rázódni a magasabb osztály légkörébe. A 6. fordulóban még becsúszott egy súlyos, 7–2-es hazai vereség a listavezető Vecséstől kaptunk ki, majd 2–2-es döntetlent játszottunk a szomszédvár Pomáz otthonában, ekkor a 12. helyen álltunk a tabellán. Innentől kezdve magunkra találtunk, egymás után jöttek a győzelmek, zsinórban nyolc meccset nyertük, ennek köszönhetően felléphetünk a dobogóra. Egységesek voltunk, mindenki igyekezett megtenni mindent az eredményesség érdekében. A folytatásban is szeretnénk megőrizni ezt a pozíciót, és ha hasonló felfogásban lépünk pályára, mint eddig, akkor képesnek tartom rá magunkat.
– Tagja volt a Pest vármegyei csapatnak a Területi Amatőrválogatottak Országos Nagypályás Tornáján, amelynek 2. selejtezőcsoportját százszázalékos teljesítménnyel megnyerték. Miként emlékszik vissza a tápiószentmártoni két napra?
– Meglepett a megtisztelő invitálás a vármegyeválogatottba, de bevallom, kicsit féltem, ugyanis a játékostársak többségét alig-alig ismertem. Aztán a felkészülés során egyre közelebb kerültünk egymáshoz, örülök, hogy ott lehettem a válogatottban. Három győztes meccsen játszottam, a záró fordulóban Bács-Kiskun ellen már nem léptem pályára, mert a jét nap során fizikálisan és mentálisan is elfáradtam, de akkor már csoportelsők voltunk, így belefért, hogy pihenjek. Készülünk a telki négyes döntőre, ahol a négy regionális csoport győztese csap majd össze. Nálunk néhányan hiányozni fognak a keretből, mivel a télen magasabb osztályba igazoltak át, NB III-as futballisták lettek, de remélem, tudjuk majd pótolni őket és versenyben leszünk az első helyért.
A Dunakanyar-Szentendre eredményei a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei I. osztályban, a bajnokság állása és a tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31445/16/309340.html
Címlapfotó: Nagy Gergő a selejtezőkön három győztes találkozón szerepelt a Pest vármegyei amatőrválogatottban (fotó: Sipos Hajnalka)
