– A téli klubváltás esetén adódik a kérdés, miért kellett másik egyesülethez átigazolnia?
– Egyrészt a távolság miatt, mert Budapestről ingázom, ami oda-vissza száz-százhúsz kilométert jelentett alkalmanként, másrészt az ideigazolásomkor felvázolt tervek nem valósultak meg, így amikor az ősszel találkoztam Balogh Istvánnal, felvetődött a klubváltás lehetősége.
– Inárcs sincs sokkal közelebb a fővároshoz.
– Mégiscsak kisebb a távolság, és csak két edzésünk van egy héten. A legfőbb indok azonban Balogh István személye volt, akivel Gyömrőn korábban dolgoztam már együtt. Felkészült edzőnek tartom, akinek megvan a maga stílusa. Mindig is szerettem olyan edzőkkel dolgozni, akik hitelesek és akikre játékosként fel lehet nézni. Az eredmények eléréséhez tekintély kell, mert máshogy nem lehet érvényesülni.
– A tavasszal inárcsi színekben lejátszott eddigi három mérkőzéséről mi a véleménye?
– Jó a keretünk, ezt már az Abony elleni első tavaszi fordulóban is bizonyítottuk. A tápiószelei és a tököli pálya minőségével viszont meggyűlt a bajunk, utóbbi ellenféltől hétvégén ki is kaptunk. Télen kilenc új játékos érkezett a csapathoz, kell még némi idő, hogy összeszokjon a keret és akkor a jövőben a tökölihez hasonló mérkőzéseket megnyerhetjük.
– Hogy látja, a vereség ellenére tartják a negyedik helyet a szezon végén is?
– Nyáron feljutott csapatként már az is nagyon szép eredmény lenne, ha az első évben a harmadik-ötödik hely valamelyikén végeznénk, ha pedig a bajnokság végén nem lenne nagy játékosmozgás és együtt maradna a keret, akár komolyabb célokat is ki lehetne tűzni.
– Úgy véli, ebben az évadban utolérhető még a harmadik helyen álló Százhalombatta?
– Ez már inkább csak merészebb álom, mert tizenegy ponttal állnak előttünk, ráadásul egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak.
– Mennyi időre tervez Inárcson?
– A vármegyei labdarúgásban gyakran változnak a körülmények, de ha a jelenlegi állapot megmarad, szívesen maradnék a következő szezonban is.
– A futsalt végképp befejezte?
– Azt nem mondanám, hogy végleg, de jelenleg a munka és a nagypályás futball van előtérben az életemben. A Kincsem igazolt futsalosa vagyok, de már két és fél éve nem játszottam, majd meglátjuk, mit hoz a jövő, sosem lehet tudni előre. Még az is lehet, hogy egyszer visszatérek.
– Mit szólt a válogatott januári Európa-bajnoki szerepléséhez?
– Meglepődtem, mert korábban még pontot sem szerzett a válogatott az EB-n, most pedig egy győzelem és egy vereség után egyetlen gólon múlt az olaszok legyőzése, ami továbbjutást jelentett volna a csoportból. Már a románok elleni sikeres pótselejtező is nagy élmény volt, hát még az Európa-bajnokság.
– Említette, hogy a futball mellett dolgozik. Fiatalabb éveiben szeretett volna profi labdarúgóvá válni?
– Természetesen, mint minden gyerek, aki elkezd sportolni, én is arról álmodtam, hogy egyszer majd profi leszek. Hat évvel ezelőtt, amikor a győri Fehér Miklós Labdarúgó Akadémián végeztem, az utolsó félévben a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt a bajnokság. Akkor elgondolkodtam, számomra elérhető-e egyáltalán a profi labdarúgás, ezért végül inkább a tanulás mellett döntöttem. Az elmúlt öt évben közgazdász és logisztikai menedzser diplomát szereztem, és az iskola mellett már kevesebb időm maradt a labdarúgásra.
Az Inárcs eddigi eredményei a 2025/2026-os évadban a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjában, a bajnokság állása és a további tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31816/19/309410.html
Címlapfotó: A 24 éves védő csoportrivális együttestől érkezett Inárcsra (forrás: Vonnák Richárd)
