– Gyakran elhangzik az utánpótlásban, hogy nem az eredmény a fontos, a személyes tapasztalatok a hétvégi bajnokikon mégis ennek ellentmondanak. Ön melyik oldalt képviseli?
– Csak magamról mondhatok véleményt, márpedig én nem ostorral megyek ki a pályára. Próbálom megteremteni a jó hangulatot az öltözőn belül, de természetesen minden keretben akadnak úgymond nehezebben kezelhető játékosok, akiknek a megfegyelmezése igenis az edző feladata. Azért, hogy konkrétan a kérdésére is válaszoljak, Halásztelek egyelőre nem tehetségközpont, ezáltal nagyon nehéz a srácokat a hozzánk csábítani.
– Más egyesületekhez szívesebben mennek a fiatalok?
– Hát, amikor legutóbb Budafokon dolgoztam, ott sokkal nagyobb volt a merítési lehetőség. Próbáljuk megtartani a tehetségeinket, de ebben a korosztályban nagyon sokan abbahagyják a futballt.
– Ennek mi lehet az oka? Pont 18-19 évesen válnak nagykorúvá a gyerekek, kikerülnek az utánpótlásból, majd még ha csak helyi szinten is, de kipróbálhatnák magukat a felnőtt futballban.
– Több válasz is lehetséges, mégis nehéz megmondani a pontos okokat. A digitalizáció egyértelműen elszívó hatással bír, de vannak, akik felismerik, hogy nem elég tehetségesek, érzik, hogy a felnőttek között már nem állnák meg a helyüket. Másoknak pedig a tanulás a fontosabb, amivel nem tudunk vitatkozni, esetleg változik az érdeklődési kör, vagy egyszerűen soknak tartják a heti három-négy edzést és hétvégenként a bajnokikat.
– Ennek ismeretében mégis hogyan tudja motiválni a fiatalokat, hogy mégis maradjanak a Halászteleken?
– Sok mozgásterem nincs, de talán inspiráló, ha ezek a srácok is már a felnőttekkel edzhetnek együtt. Továbbmegyek: az U19-esekhez gyakran hozok fel labdarúgót az U16-os korosztályból, nemcsak az edzésekre, hanem mérkőzésekre is. Az is igaz persze, hogy nem könnyű összehangolni mindezt, mert a két bajnoki rendszer gyakran ütközik egymással, ráadásul az idősebbeknél csak két U16-os játékos lehet egyszerre a pályán. Mindenesetre, akiket a kollégám ajánl, hogy fizikailag megérett a magasabb szintre, szívesen is jönnek át hozzánk.
– Említette, hogy korábban Budafokon dolgozott, ami mindenképpen jelentős fejezet az ön életében és pályafutásában, hiszen ezer szállal kötődik a patinás klubhoz, a közelmúltban mégis váltott. Miért történt ez így?
– Még anno, 1981-ben labdarúgóként kezdtem a Promontor utcában, 1996-ig jóformán csak a Budafok létezett számomra, később pedig tizenkét éven keresztül utánpótlásedzőként tartoztam az egyesülethez. A koronavírus-járvány után azonban fizetésemelést mertem kérni, amit végül nem kaptam meg, ezért kénytelen voltam továbbállni. Budaörsre kerültem, amely tehetségközpontként működik, itt a csapatommal az MLSZ kiemelt U16-os bajnokságban szerepeltünk. Itt nem hosszabbították meg a szerződésemet, ennek ellenére barátságban váltunk el egymástól.
– A szavaiból mégis úgy veszem ki, mintha valakire vagy valakikre haragudna. Jól látom?
– Nem tagadom, maradt bennem tüske, de ez elsősorban a Budafoknál történtek miatt, de higgye el, azóta már továbbléptem. Nem a klubra haragszom, csak bizonyos személyekre. Az old boys csapat tagja vagyok, szóval nem szakadt meg minden kapcsolat, visszajárok futballozni az egyesülethez.
– Térjünk mi is vissza a Halásztelekhez! Mi lehet a célja a srácokkal ebben az idényben?
– A meccseken gyakran csak tizenegyen vagyunk, de megpróbáljuk így is megnehezíteni az ellenfelek életét. Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy heti egy alkalommal, másfél órával az edzés előtt mentál coach is foglalkozik a srácokkal, örömmel mondhatom, a fiatalok vevők a segítségre. Jelenleg a tizenegyedik helyen állunk a tabellán, természetesen szeretnénk minél előrébb végezni.
A Halásztelek eddigi eredményei a 2025/2026-os évadban az MLSZ Regionális U19, Közép-Nyugati csoportjában, a bajnokság állása és a további tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/7/32098/20/316062.html
Címlapfotó: A Halásztelek U19-es együttese megpróbál minél előrébb végezni a regionális bajnokságban (forrás: Szabó Viktor)
