– Az elmúlt fordulóban többhetes egy negatív széria végére tettek pontot a gyáli győzelmükkel és jöttek fel a tabellán a 11.-ről 9. helyre, de volt ez már jobb is. Olyannyira, hogy tavaly szeptemberben, az ötödik forduló után még a negyedik helyen álltak. Miért estek vissza egyre jobban vissza a bajnokságban?
– Mert érződik az edzéshiány a játékosokon. A heti két tréning nem elegendő, hogy a hétvégi mérkőzésen helytálljunk. Ráadásul nem lehet hét, vagy gyakran csak öt emberrel megfelelő szakmai munkát végezni az edzésen. Szerintem úgy voltak vele a játékosok, hogy jött egy új ember, mondott új dolgokat, az ismerkedési időszakban kitartott a lendület, ami aztán elillant, utána az Üllőtől 8–1-re, a Tápiószőlőstől pedig 6–3 kaptunk ki. Sajnos az is számít, hogy csak két helyi srác van a keretben, a többiek dabasiak, ceglédiek vagy pilisiek. Nézőink nincsenek, mert ők érthetően az újlengyeliekre lennének kíváncsiak. Két utánpótláskorú fiatal is ott van a keretben, de még fejlődniük kell.
– Ez a létszám nem hangzik jól.
– Mit tudok tenni? Nehéz úgy boldogulni az amatőrök között is, ha a játékosoknak nem a labdarúgás a prioritás. A család és a munka után következik csak a futball.
– Az őszi idény utolsó fordulójában Tárnokon lett volna jelenésük végül elmaradt a találkozó. Fel sem vetődött, hogy létszámhiányosan álljanak ki?
– És az jobb lett volna, ha esetleg tíz-tizenkét góllal kikapunk? Mert könnyen előfordulhatott volna. A Tárnok ugyanis a harmadik és a listavezető Üllő után a második legtöbb gólt szerezte a mezőnyben. Azóta még a legutóbbi gyáli győzelem mellett további három tavaszi vereség a mérlegünk, tehát nem vagyunk túl jó passzban. Nem lesz könnyű a folytatás sem.
– Amiket mond, az alapján felvetődik bennem a kérdés, érdemes volt-e visszatérnie az edzősködéshez tizenhárom-tizennégy év (!) után?
– Az az igazság, hogy sok minden megváltozott az utóbbi években, bizonyos szituációk nagyon távol állnak attól, amelyben szocializálódtam. A mostani fiatal generáció elcsúszott valahol, nem is tudom, meg akarom-e érteni, miért? Számomra elfogadhatatlan, hogy valaki kedden még nem tudja, számíthatok-e rá a hétvégi mérkőzésen, de a gyenge edzésmunka és az akarathiány sem visz előre.
– Követelni vagy motiválni sem tudja a labdarúgóit
– Nézze, ezek a srácok semmilyen juttatást nem kapnak. Tényleg semmit, pedig már a „megye-háromban” is hallani bizonyos összegekről, hogy miket kapnak a futballisták. Újlengyelben nem kapnak pénzt.
– Őszintén, hiányzott ez önnek?
– Évekkel korábban Pilisen dolgoztam, ott és akkor nem tapasztaltam hasonlókat. Utána Vasadon, Hernádon és Albertirsán sem éreztem magamban annyi erőt, hogy folytassam. Tavaly nyáron aztán úgy éreztem, megpróbálkozom az edzősködéssel újra, de nem kizárólag a játékosok miatt vagyok elkeseredve, de legalább az önkormányzattól és a vezetőségtől minden támogatást megkapunk.
– Mire számít az idény hátralévő részében?
– A nehézségek ellenére az ősszel is elkaptunk néhány erősebb ellenfelet, a második helyen álló Nagykőrössel például döntetlent játszottunk, a negyedik Szigetszentmiklóst 2–0-ra vertük, az ötödik Szigethalmot pedig 4–1-re. Csakhogy ezeket a bravúrokat hazai pályán értük el, márpedig roppant nehéz a sorsolásunk. Hétvégén Sóskútra látogatunk, a hátralévő kilenc bajnokin mérkőzésből csak háromszor lépünk otthon pályára. Mindezek ellenére bízom a bentmaradásban.
Az Újlengyel eddigi eredményei a 2025/2026-os évadban a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjában, a bajnokság állása és a további tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31819/18/309474.html
Címlapfotó: Az Újlengyel edzője több mit egy évtized után tért vissza a vármegyei futballba (forrás: Végh Attila)
