– Mi motiválta, hogy a Vácduka mezét a szomszédvár Váchartyánéra cserélje?
– A váchartyáni klub elnöke, Lassú Tamás már évekkel korábban is invitált, de nem sikerült megállapodnunk, mert jól éreztem magam azoknál az egyesületeknél, ahol védtem. Érdekességként említem meg, valójában váchartyáninak vallom magam, hiszen itt gyerekeskedtem, a szüleim most is itt élnek, de korábban sohasem voltam a település csapatának a futballistája. Ahogy már említettem, szerettem Vácdukán védeni, a sikerélmény sem került el, hiszen a 2023/2024-es szezonban a vármegyei IV. osztályból feljutottunk a harmadik vonalba, de az utóbbi időben nem a legjobban alakultak a dolgok, így elhatároztam, hogy inkább „hazatérek”.
– Honnét indult a pályafutása? Rögtön kapusként kezdte?
– Annak idején Vácon ovifocisként kezdtem, aztán utánpótlásnevelő kispályás csapatokban játszottam, majd leigazolt a Vác VLSE. Eleinte kint, mezőnyben futballoztam, amikor az U9-es korosztállyal Dorogon szerepeltünk egy tornán. A kapusunk megbetegedett, az edzőnk megkérdezte, ki vállalná, hogy védjen. Jelentkeztem, valamennyi meccsen a kapuban álltam, végül meglepetésre én lettem a torna legjobb kapusa. Igazából már ekkor, ezzel el is dőlt a sorsom, végérvényesen a kapuban maradtam.
– A következő években merre kanyarodott a pályaíve?
– Vácon végigjártam az utánpótláskorosztályokat és már 15 évesen a felnőttek keretéhez kerültem, amelyben az akkori vezetőedző, korábbi szövetségi kapitány, Csank János edzőmeccsen lehetőséget adott a bizonyításra. Bajnoki mérkőzésen csak később, 18 évesen mutatkozhattam be csereként, a 2013/2014-es szezonban a Vác végzett az élen a megyei I. osztályban. A szakmai stáb akkor úgy döntött, hogy a fejlődésem érdekében egy évre kölcsönadnak a szintén NB III-as Rákosmentének. Náluk azonban végül csak az utánpótlásban védtem, a „nagyoknál” öt alkalommal a kispadig jutottam. A kölcsönadás lejárta után visszatérem Vácra, ahol közölték velem, hogy csak harmadik számú kapus lehetek, én viszont mindenképpen védeni szerettem volna. Szerencsémre a megyei II. osztályú Vác-Deákvár akkori edzője, Steidl Sándor hívott magukhoz, végül egészen 2021 végéig náluk védtem, aztán váltottam.
– Miért döntött így?
– Közel hét éven át voltam a deákváriak kapusa, miközben különböző okok miatt voltak kisebb-nagyobb kihagyások. Vendéglátósként dolgoztam, gyermekünk született, ezt az életformát mér egyre nehezebb volt összeegyeztetni a futballal. Olyan egyesületet kellett keresnem, ahol kevesebb az edzésszám, ez ugyanis még belefért aqz életembe a munkám mellett. Így esett végül a választásom a vármegyei IV. osztályú Vácdukára, az ottani időszakról pedig már esett szó.
– Említette, hogy Váchartyánba lényegében hazatért. Milyen tervei vannak egyénileg, illetve csapatszinten?
– A csoportunkban jelenleg a listavezető Fót mögött mindössze három ponttal vagyunk lemaradva, hétvégén épp velük játszunk rangadót. Győzni szeretnénk, mert célunk a bajnokság megnyerése. Ha sikerülne győzelemmel távozni a rivális otthonából, akkor már a saját kezünkben lenne a sorsunk. Azt, hogy vállaljuk-e ismét másodosztályt, további egyeztetéseket igényel, mert a hátteret biztosítani kell a szintlépéshez. Elsősorban erősítésekre gondolok, ugyanis néhány rutinos játékos még beférne a csapatba. Ami engem illet, nekem többrétű a feladatom: egyrészt a Dunakanyar Régió UFC kapusedzőjeként dolgozom, emellett az U7-es és az U9-es korosztályok vezetőedzője vagyok. Ezek mellett a váchartyáni játék még belefér az időmbe; addig szeretnék védeni, amíg számítanak rám és örömet jelent számomra a pályán lenni.
A Váchartyán eredményei a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei III. osztály, Keleti csoportjában, a bajnokság állása és a tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31820/20/309497.html
