– Miért nem játszott a Pomáz és a Dunakeszi elleni mérkőzéseken?
– Korábban beteg voltam, belázasodtam, és amikor jobban éreztem magam, elmentem egy hétközi edzésre. Korai volt, talán nem kellett volna még erőltetni, mert valószínűleg a betegség szövődményeként begyulladt a mandulám, így a hétvégi mérkőzést is ki kellett hagynom. Azóta viszont gyógyulok, remélhetőleg a hét második felében már újra edzhetek.
– Meglehetősen ritka, de ön a pályafutása során eddig kizárólag Szentendrén futballozott.
– Bizony, így van, 2012 októberében kaptam meg az első igazolásomat.
– Ha abból indulok ki, hogy még csak 19 éves, akkor úgy nagyjából öt-hat lehetett.
– Nagycsoportos óvodás voltam, az egyik ismerősünk jó szívvel ajánlotta a szentendrei klubot, mint nagyszerű lehetőséget. Óbudán, pontosabban Békásmegyeren lakom, úgyhogy ideálisnak tetszett a választás, sikerült is megragadnom.
– Végigjárta az utánpótlás korosztályokat?
– Természetesen, az összeset. Még a tizenhetet sem töltöttem be, amikor már a felnőttekkel együtt edzhettem, aztán két évvel korábban szólt az edzőnk, Andrási Zoltán, hogy itt az ideje bemutatkozni a vármegyei másodosztályban is.
– Hogy érzi, azóta megállta a helyét?
– Hát, az előző bajnokságban 25 mérkőzésen játszottam, valamennyin ott voltam a kezdőcsapatban, a mostani szezonban pedig egy osztállyal feljebb is van 19 bajnokim, szóval próbálom meghálálni a bizalmat.
– Milyen a viszonya az edzőjével?
– Kifogástalan. Szerencsére osztja a klub filozófiáját, magyarán szeretne minél több fiatal játékosnak lehetőséget adni, számunkra ez a közeg kifejezetten támogató. Érezzük a törődést, nem is élünk vissza felénk való bizalommal, inkább plusz motivációt jelent, mert ez a fejlődés kulcsa.
– A mostani évadra már kiöregedett az utánpótlásból. Mennyire ment könnyen az átállás a felnőtt futballra?
– Mondanom sem kell, összehasonlíthatatlanul más a két bajnokság, óriási a különbség. Védekező középpályást játszom, gyorsan szembesültem vele, hogy felnőttszinten keményebbek az ütközések, élesebbek a párharcok. Nem vagyok erős testalkatú, inkább magas és vékony, ezért némi izmot majd szeretnék magamra szedni. Ettől függetlenül szeretek belemenni a párharcokba, nem könnyen nyomnak el az ellenfelek.
– Elégedettek a harmadik helyezéssel?
– A nyáron kerültünk fel a másodosztályból, ebben a szezonban a bennmaradás kiharcolása a célunk – lehetőleg stabil középcsapatként. Ezt a tervet már túlteljesítettük, szóval innentől kezdve másodlagos is lehetne számunkra a helyezés, de ha már a harmadik helyen állunk, szeretnénk megőrizni azt a bajnokság végéig. A feljutás még nem aktuális, talán majd jövőre lehet erről gondolkodni.
– A posztjából adódóan nem elsősorban a gólszerzés a feladata, március 24-én mégis részt vehetett az MLSZ Pest Vármegyei Igazgatóság által 13. alkalommal megrendezett Gólkirályok Gáláján, méghozzá a 2024/2025-ös évadban elért 36 góljának köszönhetően.
– Tavaly januárban, az Ifjúsági (U19-es) Pest Vármegyei Futsal7végén szereztem tizenegy mérkőzésen ennyi gólt. Nagyon szeretem a futsalt, jól is megy a játék, de azért mégis inkább a nagypályás labdarúgást választom. Egyébként a gála magas színvonalú volt, prémium élményt nyújtott nekem, jóleső érzés volt átvenni az elismerést, már csak azért is, mert olyan díjátadókkal találkozhattam, mint Ádám Martin és Kabát Péter.
