– A sikerrel megvívott osztályozót követően végül is elégedettek lehetnek az szezonnal, de érdekelne, hogyan viselték a bajnoki cím elveszítését?
– Gondolhatja. Sokáig tökéletes volt az összhang az öltözőben és a pályán, a három őszi vereség után sorra nyertük a mérkőzéseket, november és április között volt egy tízmérkőzéses veretlenségi sorozatunk, így joggal hittük, hogy meg lehet a bajnoki cím. Aztán kaptunk két pofont a Tárnok és a Táborfalva elleni döntetlenekkel, majd jött az Újlengyel visszalépése.
– Ez mennyiben befolyásolta a helyzetüket?
– Nagyban, mert a korábban megszerzett három pontunkat elveszítettük, míg a Nagykőrös csak egyet, mivel döntetlent játszott az Újlengyellel. Éreztem, hogy elveszítettük a koncentrációt, feszültebb lett a hangulat, a sorozatban harmadik, a Taksony elleni hazai döntetlenünkkel pedig a második helyre csúsztunk vissza, a hátralévő két bajnokit így hiába nyertük meg, a Nagykőrös sem hibázott már.
– Az osztályozó kárpótolta önöket?
– Persze, elvégre feljutottunk a vármegyei másodosztályba. A pilisszántói első meccsre az elnök úr, Házler Károly bérelt egy ötven fős buszt, így a szurkolók is velünk utaztak és amikor megérkeztünk, nagyon jól néztünk ki, motiváltan szálltunk le a buszról. Végül nyertünk 1–0-ra, de a legnagyobb ellenfelünk a pálya volt. A száraz, kemény, göröngyös és foltos talajon nem volt egyszerű futballozni, ezért inkább a párharcok és a fizikai fölény dominált. A visszavágón aztán úgy voltunk vele, szerezzük meg minél gyorsabban a vezetést, nehogy az ellenfél véletlenül betaláljon és belelkesedjen, hogy ledolgozta a hátrányát.
– Ez a meccsterv sikerült is, hiszen 5–2-re nyertek, ön pedig két gólt szerzett. Sőt, az „odavágón” Pilisszántón ön döntötte el a mérkőzést, a teljes évadot tekintve pedig 26-szor volt eredményes. Visszanézve a korábbi évek teljesítményét, kimagaslóan jól és eredményesen futballozott. Mi az oka a mostani jelentős különbségnek?
– Sosem szereztem még ennyi gólt egy szezon alatt, de valójában Üllőn lettem támadó. Utánpótlásszinten még belső védőként futballoztam, sőt, a Budapest-bajnokság, II. osztályában, Szent Istvánnál is. Aztán egy szinttel feljebb kerülve a középpályán kezdtem el játszani, két és fél éve pedig úgy kerültem Üllőre, hogy már rendszeresen ezen a poszton futballozom. Én kértem, hogy hadd játszhassak egy sorral feljebb, mert jobban kivehetem a részem a mérkőzésből.
– Tavasszal mégis már csatárt játszott.
– Igen, mert kellően erős a középpályánk ahhoz, hogy még egy sorral előrébb menjek. Ősszel tíz gólt szereztem, tavasszal pedig már tizenhatot, szóval mindenki jól járt, hogy centerként futballoztam.
– Milyen teljesítményre számít saját magától a másodosztályban?
– Ha maradok a támadósorban, akkor jó lenne hasonlóan eredményes szezont futni. Amikor a klubhoz kerültem, még a vármegyei másodosztályban szerepeltünk, de már télen is lehetett érezni, hogy baj lesz, végül sajnos ki is estünk. Tavaly harmadikok, idén pedig másodikok lettünk a harmadik vonalban, szóval érezni a fejlődést. Izgatottan várom, hogy mire leszünk képesek újra a „megye kettőben”. Amíg bírom, szeretnék gólokat szerezni.
– Amíg bírja? Hiszen még csak 24 éves!
– Utánpótlásszinten sokszor voltam sérült, a térdemben a porc és a szalagok sincsenek jó állapotban, a hátam is gyakran fáj, előfordult velem, hogy elgondolkoztam azon, érdemes-e így futballozni. Raktárosként, három műszakban dolgozom, anyagokat mozgatok, fizikai munkát végzek, szóval még tovább terhelem a szervezetem. Márpedig lehet, egyszer majd döntenem kell, mert nem a futballból élek. Az biztos, ha lesz egy komolyabb sérülésem, nem folytatom a futballt.
Az Üllő eredményei a 2025/2026-os évadban és a Pest vármegyei III. osztály, Déli csoport végeredménye:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31819/26/309478.html
Címlapfotó: Ángyán Richárd (labdával) előrejutása a támadósorba telitalálat volt (forrás: Ángyán Richárd)
