– Miért csak az őszi idény végéig vállalta a feladatot? Szokatlanul rövid idő ez egy új edzőtől.
– Így állapodtam meg az elnökkel, Gombár Ferenccel, mert egyelőre nem tudom, mi a trend a gyakorlatban a fiatalok körében. Nem tudom, hogyan tudunk majd egymásra hangolódni, eredményesen dolgozni és közösen megújítani a helyi futballt.
– A kinevezése után, mondhatni, minden edző hasonló kihívásokkal vállalja el a munkát.
– Igen, ez így van, csak éppen nekem húsz év kimaradt a szakmában. Korábban a Nagykőrös játékos-edzője voltam és dolgoztam Táborfalván is, de akkor 36 éves voltam, most pedig már 57 vagyok. Aztán megnősültem, az élet pedig elvitt a futballtól. Ugye, felesleges részleteznem, azóta mennyit változott körülöttem minden, és nemcsak a labdarúgásban. Meg azt is kíváncsian várom, én hogyan reagálok majd a környezetemre.
– Az elődje, Szeibert Zoltán két éve a vármegyei negyedosztályban bajnoki címet szerzett Táborfalván. Hosszú távon Önt is hasonló célok vezérlik?
– Nézze, egyelőre tényleg csak az idei év végéig gondolkodom. Táborfalvaiként fontosnak tartottam, hogy ne menjen tönkre a helyi futball, ha már az ön által említett szép eredményt is elérte korábban. Ugyanakkor láttam azt is, a nyolcadik helynél sokkal előrébb is végezhetett volna a gárda. A szurkolók is érzékelték, hogy nem lehetett már motiválni a játékosokat. Nincs ezzel baj, mert bármelyik edzővel előfordul, talán Szeibert Zoltán is belefáradt az elmúlt tíz évbe.
– Húsz év kihagyás viszont rengeteg idő. Nem tart attól, hogy nem sikerül megvalósítania az elképzeléseit?
– Miért tartanék? Aki egyszer megtanult biciklizni, annak húsz évvel később is megy. Megtanultam az edzői szakmát, korábban jó alapokat kaptam, amelyeken szükségtelen változtatni. Természetesen kíváncsi vagyok magamra is, hogyan fogok alkalmazkodni a mai fiatalokhoz. Úgy értesültem, a közösségi média különböző felületein alakítottak csoportokat és ott kommunikálnak egymással. Tegyék nyugodtan, de én a személyes kapcsolat híve vagyok. Szeretem, ha szemtől szembe beszéljük meg a feladatokat, a problémákat. Ez csak az első lépés lesz a kapcsolatunkban.
– Régimódinak tartja magát?
– Ha az értékekhez és az elvárásokhoz ragaszkodom, akkor igen. Kihívás lesz számomra is a közös munka, de ha eredményt akarunk elérni, akkor mindenkinek alkalmazkodnia kell, még nekem is. Ismerem a játékosokat, mert két-három éve tartottam nekik néhány edzést, és persze állítólag lesznek újak is a keretben. Mondjuk, kicsit szkeptikus vagyok, de július 21-én, a felkészülés kezdetén meglátjuk, mennyien ülünk majd ott az öltözőben.
– Ősszel milyen eredményre számít?
– Tisztes helytállásra, illetve a jó közösség kialakítására. Falusi csapat vagyunk, itt nincs technikai vezető meg további segítő, itt mindent magamnak kell majd intézni. A legfontosabb azonban, hogy elnyerjem a fiatalok bizalmát, ahogyan ők is az enyémet. Tudom, pénz nélkül, pusztán szeretetből manapság nehéz alkotni még az amatőr futballban is, de ha sikerül jó közösséget kialakítani, aminek híre megy a környéken, hogy Táborfalván jó futballozni, akkor később hátha többen is csatlakoznak.
– Akkor, ezek szerint mégis hosszabb távra tervez?
– Alapvetően igen, de ha az őszi idény végéig nem sikerül megvalósítani, amit felvázoltam és mondjuk a kapcsolatunk sem működik, akkor nincs értelme a folytatásnak. Láttam az ellenfeleket korábban, s bár egylőre nem tudjuk, melyik csoportba sorol be minket az igazgatóság, nem számolok meglepetéssel.
A Táborfalva eredményei a 2025/2026-os évadban és a Pest vármegyei III. osztály, Déli csoportjának végeredménye:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31819/26/309475.html
Címlapfotó: Az előző, 2025/2026-os szezont Szeibert Zoltán (a felső sorban balról az első) irányításával a 8. helyen zárta a Táborfalva a III. osztály, Déli csoportjában (forrás: Rusznyák Ádám)
