– Miért döntött úgy, hogy egy szezon után elköszön Dabastól, és inkább Dunaharasztiban folytatja tovább?
– Dabason a szezon vége felé bizonytalan lett a háttér, a vezetésben senki sem tudta, milyen lesz a folytatás, ezért többen úgy határoztunk, hogy inkább távozunk. Csapatot kerestem, s ebben Króner Péter volt segítségemre, aki korábban hosszú időn keresztül a DMTK vezetőedzője volt, ő ajánlott be a kék-fehérekhez. Egy-két nap alatt létre is jött a megállapodás, hiszen a ’harasztiak korábban láttak már játszani, ráadásul számomra is szimpatikus volt a velem kapcsolatos elképzelésük.
– Mielőtt erről részletesebben beszél, kérem, picit tekintsünk vissza az eddigi pályafutására. Hol, merre futballozott korábban?
– Debreceni vagyok, a családom most is a városban él, mivel édesapám és a bátyám is futballozott, természetes volt, hogy én is ezt a sportágat választom. Hatévesen a város utánpótlásnevelő egyesületében kezdtem, majd az egykori válogatott Arany László kiválasztott és átvitt a DVSC utánpótlásához, ahol edzősködött. A felnőtteknél 17 évesen mutatkoztam be a „megye-egyben” szereplő Loki tartalékban, mellyel megnyertük a bajnokságot. A vezetés úgy döntött, a fejlődésem érdekében kölcsönadnak az NB II-es Balmazújvárosnak, ahol rendre kezdőként kaptam lehetőséget, de csak hat meccset éltem meg, mert az együttest kizárták a bajnokságból. Visszakerültem Debrecenbe, itt az NB III-as tartalékban alapemberré váltam, sőt, később az első csapatban is bemutatkozhattam. Igaz, csak csereként léptem pályára az akkor NB II-es DVSC-ben, de bizakodtam a kedvező folytatásban. Sajnos nem így alakult, mert tulajdonosváltás történt, és akik jöttek, nem számoltak velem.
– Mi történt ezután?
– Albert Flórián hívott a harmadosztályú BKV Előre gárdájához, korábbról már ismert engem. A fővárosba költözésemben döntő volt, hogy megkezdhettem a tanulmányaimat a Testnevelési és Sporttudományi Egyetem labdarúgóedzői szakán. Jól döntöttem, lehetőséget kaptam, de sajnos közbejött egy súlyos sérülés, keresztszalagszakadást szenvedtem, sokat ki kellett hagynom. Bizonytalanná vált a helyzet is, a 2024/2025-ös szezon végén kiestünk a Dél-Keleti csoportból, ám végül bentmaradtunk, mégis inkább a váltás mellett döntöttem. Dabast választottam, ahol Tóth Mihály dolgozott vezetőedzőként, őt jó szakembernek tartottam. A mérkőzések több mint felén pályára léptem, de a már említett ok miatt végül azok közé tartoztam, akik elköszöntek.
– Dunaharasztiban mi az elvárás?
– Az elsődleges cél, hogy ne legyenek kiesési gondjaink, legyünk stabil tagjai a középmezőnynek, a hetedik-nyolcadik helyet célozzuk meg, ám ha úgy alakul, akár előrébb is léphetnénk. Sajnos a nyitány nem sikerült, mert 2–0-ra kikaptunk a bajnokesélyes Pécs otthonában. A hazaiak gyorsan, már a 3. percben vezetést szereztek, ami kissé visszavetett bennünket, később azonban feljavultunk, a mezőnyben egyenrangú partnerek voltunk, végül ellenfelünk a semmiből talált egy gólt. A játékunk biztató volt, úgy gondolom, képesek leszünk a céljainkat elérni. Tőlem elsősorban azt várják, hogy a középpályán a hatos vagy a nyolcas pozícióban játsszam, főként a védekezésben vegyek részt, de ha lehetőségem nyílik rá, segítsem a támadások szervezését is.
– Egyénileg mit szeretne még elérni?
– Elsősorban azt tervezem, hogy a játékommal segítsem a gárdát a kitűzött cél elérésében. Ami pedig a jövőt illeti, jelenleg utolsó éves vagyok a Testnevelési Egyetemen, de már edzősködöm is. Rendelkezem C-licenccel, a Budapest-bajnokságban szereplő Kőbányai ISE-nél vagyok az utánpótlás operatív vezetője, valamint az U11-es korosztály trénere.
A Dunaharaszti őszi menetrendje az NB III, Dél-Nyugati csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/0/34056/1/328722.html
Címlapfotó: Szabó Árpád kiegyensúlyozott szezonra számít Dunaharasztiban (forrás: Kuti Marcell)
