– Milyenek ez első benyomásai Szigetszentmiklóson?
– Egyelőre ismerkedünk egymással, mivel csak alig két hete kezdtük el a felkészülést. Egy-két játékossal dolgoztam már korábban, de összességében a csapategység kialakítása ez első és legfontosabb feladat. Meg kell ismerniük engem és az edzésmódszereimet, amihez érthető módon nem megy egyik napról a másikra, mindenesetre úgy gondolom, az elmúlt egy-két év eredményei engem és a munkámat igazolták.
– Máris lát esetleg problémákat?
– Ja nem, dehogy, csak idő kell, amíg mindenki átveszi a gondolatmenetemet és az elvárásaimat, ehhez két-három hónap közös munkára biztosan szükségünk lesz. Szeretem a rendet és a fegyelmet a pályán és az öltözőben egyaránt, ez vezetett eredményre Inárcson is. Maximális koncentráltságot várok mindenkitől, mert az edzésen és a mérkőzéseken is győzni szeretnék. Sajnos korábban is megesett, hogy elvitt a hév, úgy éreztem, jobban akarom a sikert a játékosaimnál, de ez a szenvedély is hozzásegített az Inárcsnál, hogy tavalyelőtt a megyei harmadosztályból indulva a második helyen végeztünk, az osztályozóval feljutottunk, aztán pedig egy osztállyal feljebb az ötödik helyen zártunk.
– Azt hiszem, joggal adódik a kérdés: miért jött el Inárcsról?
– Két-három héttel a bajnokság vége előtt hoztam egy döntést, amit az elnök úrral, Varga Gáborral és a csapattal is közöltem, de nem szeretném részletezni, mindenesetre nem volt könnyű meghoznom.
– Rendben. Térjünk vissza a Szigetszentmiklóshoz, a „megye-háromhoz”. Ismeri a mezőnyt, ennek tudatában mire számít a bajnokságban?
– Hát igen, egy év szünet után olyan nagyon nem változtak az ellenfelek, és annak ellenére, hogy a „megye-kettőben” dolgoztam, naprakész maradtam a harmadik vonal mezőnyét tekintve is. Minden hétvégén átböngésztem az MLSZ-adatbankot, melyik csapat milyen eredményt ért el, kik szereztek gólokat, érdekelt, hogyan teljesítettek a korábbi játékosaim.
– Szigetszentmiklóson minden adott, hogy jobb eredményt érjenek el a tavalyi negyedik helynél?
– Úgy gondolom, igen. Műfüves pályán edzünk, ami ebben a kánikulában nem feltétlenül kellemes, mert öt-hat Celsius-fokkal még melegebb van, de nézzük a jó oldalát: egész télen edzhetünk. A villanyvilágítás is segítségünkre lesz, amikor majd kora este sötétedik. Mindezek azért később az előnyünkre válnak, mert télen nem kell majd három-négy hónapot kihagynunk, hogy aztán februárban mindent kezdhessünk elölről. Fontos lenne, hogy a srácok ott folytassák a munkát, ahol az őszi idény végén befejezték, edzés közben a pályán érezzék a távolságokat, a lövéseket és a beadásokat, amelyek elengedhetetlen részei az eredményességnek. Inárcson is műfüvön edzettünk, de kisméretű pályán, ami szakmai téren azért nem ugyanaz.
– Az ismerkedési fázisban milyenek az első visszajelzések?
– Nézze, mivel ebben a hőségben is átlagosan húsz fővel dolgozhatok az edzéseken, talán ők is élvezik a közös munkát. Örülök a magas létszámnak, mert így a lehető legtöbb feladatot el tudjuk végezni, lényegében teljes kerettel gyakorolhatunk. Minden játékosom fogékony a közös munkára, hajlandóak beállni a sorba és elvégezni a megbeszélt edzésmennyiséget, szóval megfelelőek a benyomásaim, és ami ugyancsak nagyon fontos, 23-24 fős kerettel dolgozhatok.
A Miklósi Kölyök Foci Club őszi menetrendje a Pest vármegyei III. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/34070/1/329132.html
Címlapfotó: Az Újpest egykori kitűnő támadója (középen, pirosban) Inárcs után Szigetszentmiklóson vállalt feladatot (forrás: Borsos Vilmos)
