– Miért döntött úgy, hogy elköszön az NB II-es Soroksártól és egyúttal a profi labdarúgástól is?
– A Haraszti úton megváltoztak a körülmények, nyáron többünktől elköszöntek. A döntést megbeszéltük, a klub megköszönte az eddigi teljesítményemet, mondhatom, hogy harag nélkül váltunk el egymástól. Igazából ekkor határoztam úgy, hogy a jövőben már inkább a „civil” életet helyezem előtérbe, több időt szentelek a családnak, hiszen nőnek a gyerekek, a kisebbik bölcsődés, a nagyobb pedig már óvodás. Nem tagadom, kissé haboztam, amikor NB-s csapatoktól kaptam ajánlatokat, végül azonban nem engedtem a „csábításnak”, a döntésem véglegesnek tekinthető. Váciak vagyunk, éppen ezért természetesnek tartottam, hogy a piros-kékekhez igazolok át. Az is szempont volt, hogy annak idején innét indultam, most pedig tulajdonképpen visszatértem a gyökereimhez.

– Ha már az indulást említette, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– Kisgyerekként rendszeresen eljártam édesapám, Króner Péter meccseire, aki a BVSC labdarúgójaként egészen az NB I-ig eljutott, amikor csak lehetett, együtt fociztunk a kertben. Hatéves koromban a szüleim úgy döntöttek, hogy a bátyámmal, Erikkel együtt elvisznek a Vác VLSE-hez, ahol leigazoltak, majd végigjártam az utánpótlást. Jó kis évfolyam jött össze, csapattársam volt többek között a most Pakson játszó Papp Kristóf, a válogatottságig is eljutó Holman Dávid, valamint a szintén az élvonalban futballozó Lőrinczy Attila is. A felnőtteknél 16 évesen, a 2009/2010-es bajnoki évben mutatkoztam be az NB II-ben, majd a következő szezonokban rendre lehetőséget kaptam, akkor úgy éreztem, hogy minden rendben van. A klubál viszont egy idő után különböző gondok jelentkeztek, ezért megfordult a fejemben a távozás gondolata, és mivel erre lehetőség kínálkozott, éltem vele.