– Az elmúlt hétvégén a Pest vármegyei amatőrválogatott lettországi nemzetközi tornája miatt nyolc együttesnek, köztük a Pilisnek is elmaradt az aktuális bajnokija, amely a Felsőpakony ellen hazai pályán lett volna esedékes. A korábbi két, veretlenül megvívott találkozót hogyan értékeli?
– A Dunavarsány ellen nyögvenyelősen játszottunk, a nyári felkészülési mérkőzéseken jobb volt a teljesítményünk. Egyelőre nem nagyon ismerem a mezőnyt és a közeget, de a kupagyőztes elleni 1–1-es döntetlen még sokat érhet majd. A Dabas játékosaként sok edzőmeccsen léptem pályára a ’varsányiak ellen, kivételesen tudtam, mire számíthatok tőlük. Újhartyánban 7–0-ra nyertünk, mindent megvalósítottunk, amit az edzőnk, Miklósvári János kért a meccs előtt.

– A szakmai stábnak Kenesei Krisztián is tagja. Milyen együtt dolgozni egy korábbi 29-szeres válogatottal?
– Számomra semmi különös, mivel korábban együtt futballoztunk a III. Kerületben. Ettől függetlenül persze, sokat lehet tanulni tőle.

– A személye is közrejátszott a klubváltásban?
– Végül is igen, de nyomósabb érv volt, hogy Dabason megváltoztak az edzésidőpontok, a saját vállalkozásommal pedig nem tudtam összeegyeztetni a futballt.

– Mi változott az edzések terén?
– A délelőtti tréningek helyett délután négytől voltak az edzések. Tűzjelző berendezésekkel foglalkozom, nekem nincs olyan, hogy letelik a munkaidőm, és majd másnap befejezem a félbehagyott munkát. Amíg a tűzjelző javítása vagy ellenőrzése nem fejeződött be, nem hagyhatom ott. Márpedig 14 órakor el kellett volna indulnom Budapestről, hogy odaérjek az edzésre, és előtte még rá is hangolódni a feladatra. Próbáltak győzködni, hogy próbáljam megoldani, de két hét után beláttam, hogy nem megy.

– Bosszankodott emiatt?
– Másfél évig csapatkapitány voltam Dabason, persze, hogy zavart, hiszen szerettem itt játszani, de az utánpótláskorú fiataloké a jövő, akik viszont délelőttönként iskolába járnak, szóval megértettem a változtatás szükségességét.