Ma Vilhelmina névnapja van
Sportszelet jelenlegi logója.
: 2018 és 2020 között volt a Szolnoki MÁV labdarúgója

A visszavonuló Simon Attila végleg becsukta maga mögött az ajtót

A napokban bejelentette visszavonulását Simon Attila, mások mellett a Diósgyőr, az Újpest, a Kecskemét, a Zalaegerszeg és a Paks korábbi csatára, aki utóbbi klub játékosaként a 2013/2014-es szezonban Nikolic Nemanjaval holtversenyben 18 találattal társgólkirályi címet szerzett az NB I-ben, két évvel később pedig bajnokságot nyert a Gyirmóttal a másodosztályban. Hosszú pályafutása során futballozott Ausztriában is, annak vége felé pedig a Pest (vár)megyei kötődés is kialakult, hiszen a Taksony játékosaként az NB III-ban, majd a Dunaharaszti és a Dunavarsány színeiben a megyei I. osztályban szerepelt. A Dunaharaszti labdarúgójaként ráadásul a 2021/2022-es szezonban 27 találattal „megye-egyes” gólkirályi címet szerzett, az élvonalban 207 NB I-es mérkőzésen összesen 72 gól fűződik a nevéhez. A 35, futballban eltöltött éve során számos másik egyesületnél is megfordult, így a BKV Előrében, Soroksáron, Siófokon, Pécsen, Dorogon, Egerben, a Szolnoki MÁV-nál, Mezőörsön, az elmúlt – egyben utolsó – szezonjában pedig ősszel a Pénzügyőrnél, tavasszal pedig Hatvanban.

– Miért most, 43 évesen döntött a visszavonulás mellett?
– Már nyáron megfogalmazódott bennem, és ahogy telt az idő, csak megerősödött bennem az érzés, hogy több mint húsz év után több időt szeretnék szánni a családomra, a magánéletemre. Egyelőre úgy érzem, sikerült becsuknom magam mögött az ajtót, bár rengetegen hívtak a múlt héten és biztosítottak arról, hogy hamarosan biztosan hiányozni fog majd a futball.

– És egy hét után már hiányzik?
– A labdarúgás mindig is életem szerelme marad, szóval persze, hogy máris hiányzik. Amikor a közösségi médiában kiírtam, egyből tudatosult bennem, hogy amit gyermekkorom óta csináltam, annak innentől vége. Nehéz napom volt, de rengeteg pozitív üzenetet kaptam, úgyhogy igen, lezártam egy fejezetet az életemben és a döntésemet most véglegesnek érzem.

Nagy szívfájdalma a válogatott a 2013/2014-es szezon NB I-es gólkirályának
Nagy szívfájdalma a válogatott a 2013/2014-es szezon NB I-es gólkirályának

– Hogyan telnek a hétköznapjai?
– Egyelőre a magánéletem változásait rendezgetem, illetve a gyerekeimmel kapcsolatos logisztikát próbálom megoldani az iskolába és az edzésekre. A fejemben még körvonalazódik, hogy mivel szeretnék majd foglalkozni, de erről egyelőre részleteket nem árulnék el.

 

– Elégedett a pályafutásával?
– Összességében igen, mert mindent kiadtam magamból, még külföldön is játszhattam, igaz szerencsésebb lett volna, ha fiatalabb koromban kerülök ki Ausztriába. Csak egy szívfájdalmam van, mégpedig a válogatottság. Amikor a 2013/2014-es idényben társgólkirály voltam a Paks játékosaként, megérdemeltem volna néhány mérkőzést a válogatottban, nemcsak azért, mert 18 gólt szereztem, hanem mert a mögöttem végzett labdarúgók közül többen is kaptak meghívót.

 

– Rengeteg edzővel dolgozott hosszú karrierje alatt. Kitől vagy kiktől tanulta a legtöbbet és mit hasznosított belőle a pályán?
– Az emberi oldal nálam legalább annyira számított, mint a szakmai tudás. Egy jó edző akkor lehet hiteles, ha őszinte a játékosokkal. Hálával tartozom nagyon sok edzőmnek, akik megmutatták, hogyan lehet valaki egyszerre profi és következetes, miközben megmarad embernek is.

 

Díjazottként a 10. Pest Megyei Gólkirályok Gáláján a Megyeházán 2022. szeptember 27-én (fotó: Sipos Hajnalka)
Díjazottként a 10. Pest Megyei Gólkirályok Gáláján a Megyeházán 2022. szeptember 27-én (fotó: Sipos Hajnalka)

– A Taksony, a Dunaharaszti és a FÉMALK-Dunavarsány révén Pest vármegyei kötődése is van a futballhoz. Elképzelhető, hogy később meggondolja magát és megyei szinten valamikor még újrakezdi?
– Erre most tényleg nem tudok érdemi választ adni. Érthető, hogy 35 évet a labdarúgásban nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni, és el tudom képzelni, hogy hobbiból majd még játszom, de most, ahogy mondtam is, más foglalkoztat.

– Az edzőségre gondolt már?
– Még évekkel ezelőtt megszereztem a B-licences képesítést, de az edzők élete sem könnyebb a futballistákénál. Budapesten, a XVI. kerületben telepedtem le, ott is szeretnék élni, semmi kedvem a költözéshez egyik klub miatt sem. Ezt csináltam húsz éven keresztül, elég volt.

Hatvan volt a hattyúdal, az utolsó állomás
Hatvan volt a hattyúdal, az utolsó állomás

– Mérkőzésekre azért csak ki fog járni?
– Mostanában nem voltam, de olyan csapat mérkőzéseire biztosan kimegyek majd, amelyikhez személyes emlék köt. Szerencsére rengeteg olyan egyesület van a pályafutásomból, amelyben játszottam.

Címlapfotó: 2018 és 2020 között volt a Szolnoki MÁV labdarúgója (forrás Simon Attila magánarchívuma)

Megosztás:

Friss hírek

Támogatás

Legyen részese ennek az egyedülálló sport újságnak és támogassa munkánkat!
Legfrissebb hírek
Hasonló hírek

Heti összefoglaló

Szeretne naprakész lenni a hét eseményeivel? Iratkozzon fel heti összefoglaló emailre!