– Meglepte, hogy az első helyen állnak a tabellán?
– A tavalyi eredménysorból és a megszerzett ezüstéremből kiindulva várható volt, hogy idén is ott leszünk az élmezőnyben, bár a Bugyi, a Pilis és a Vác is ugyanolyan erős, mint az előző idényben.
– Igen, de tavaly a Dunakanyar újonc volt az első osztályban.
– Valóban, és egy célunk volt, hogy ne essünk ki a szezon végén. A nyáron annyiban módosult a terv, hogy szeretnénk megismételni az előző bajnokságban nyújtott remek teljesítményt. Eddig jól néz ki a tabella.
– Bár még csak 19 esztendős, mondhatni, rutinos tagja az együttesnek, elvégre négy és fél éve futballozik Szentendrén, másfél éve pedig már a felnőttek között is.
– Szeretek Szentendrén futballozni, mindig is jó volt a közeg, már az utánpótlásban is, és ez az érzés a felnőttek között is megmaradt. Az évek alatt, ha változott is néha a keret, mindig újra épült egy egymásért küzdő társaság.
– Már gyerekként is a szentendrei futballt erősítette. Mondhatni, hogy itt nőtt fel.
– Lényegében igen, mert SZE-FI nevű egyesületnél nevelkedtem. Fitos Józsi bácsitól rengeteget kaptam, mielőtt súlyos beteg lett. Szerettem ott is játszani, mégis csak egy tizenkétszeres válogatottól tanulhattam.
– Visszatérve a bajnokságra, a Biatorbágy ellen kötelező volt a győzelem?
– Ezt így nem jelentettük ki a mérkőzés előtt, de tény, hogy az előző szezonban kétszer is győztünk a Biatorbágy ellen, és hát a vendégek tabellán elfoglalt 14. helyét nézve is mi voltunk az esélyesek. A hazai pálya nekünk valóban nagy előny, mivel négy meccsen négy győzelmet arattunk, húsz gólt szereztünk és csak kettőt kaptunk.
– Korából adódóan érettségi előtt áll, vagy esetleg már közvetlenül utána van és májusban-júniusban vizsgázott.
– Előbbi az igaz. Végzős vagyok egy regionális Waldorf-iskolában Káposztásmegyeren. A tanuláshoz mindig is nagyobb motivációra volt szükségem, mint a futballhoz, de sosem engedném, hogy az egyik a másik rovására menjen. Szerencsésnek érzem magam, mert a tanáraim és az órarendem is segít abban, hogy labdarúgás lehessen számomra a prioritás. A szüleimnek is nagyon sokat köszönhetek, mindig is támogattak.
– Jól érzem, hogy egyelőre képtelen dönteni?
– Futballozni és szintet lépni szeretnék, de nem vetettem el az egyetem lehetőségét sem. Ha úgy alalul, valamilyen sporttal kapcsolatos szakot választanék, de bármennyire is meglepő, már a jogi pályán is elgondolkoztam. Januárig, a jelentkezési határidőig azonban már nincs sok idő hátra, így hamarosan döntenem kell.
– Egy esetleges NB III-as lehetőségen nem gondolkodott még el? Az ugyanis egészen biztosan szintlépés lenne a megyei első osztályhoz képest.
– De igen, csak még túl korainak tartottam, hiszen egyelőre a „megye-egyet” is szoknom kell. A Dunakanyarnál nincs okom panaszra, otthonosan érzem magam a klubnál, ebben az idényben remélhetőleg rengeteg tapasztalatot szerezhetek. Különösen élvezem, hogy szélső támadó lehetek, mert kihasználhatom a gyorsaságom. Az utánpótlásban voltam már center is, ott azért sokat kellett birkózni a védőkkel.
A Dunakanyar-Szentendre eddigi eredményei és további őszi menetrendje a Pest megyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/33660/9/328972.html
Címlapfotó: Az előző szezonban még a bentmaradás, most már az ismétlés a cél a Dunakanyarnál (forrás: Dunakanyar Sportegyesület facebook oldal)
