– Miért ennyire ingadozó a Felsőpakony teljesítménye?
– Számomra is érthetetlen, de rendre hagyjuk az ellenfelet támadni, aztán ha bajban vagyunk, a negatív impulzus következtében feltámad a csapat. Ilyen volt a Vác és a Pomáz elleni győzelmünk, illetve a MOL Magyar Kupa első fordulójában a kalocsai mérkőzésünk, amelyen a hazaiak a 90. percben egyenlítettek, a hosszabbításban viszont két gólt is szereztünk, így 3–1-gyel továbbjutottunk. Ugyanakkor rejtély, miért nem fekszik nekünk, ha az ellenfél támad, pedig erős a keretünk és a játékosok mentalitása is megfelelő.
– Ha az eredménysort nézem, az ellenkezője is igaz önökre, vagyis vezetés után képesek visszaesni.
– Valóban, ilyen volt az Újhartyán elleni bajnokink, amelyen fél órával a lefújás előtt néggyel vezettünk, mégis 4–4 lett a vége. Hétvégén, a Vecsés ellen már a második percben vezettünk, mégis kikaptunk 2–1-re.
– Egyébként könnyen ment a beilleszkedés? Már csak azért is kérdem, mert nyáron érkezett a Martonvásárról, az ősszel mind a hét fordulóban ön állt a kapuban, akárcsak az egyetlen Pest Vármegyei Kupa-, illetve a két MOL Magyar Kupa-mérkőzésen.
– Úgy tudom, a ’pakonyi együttesből hiányzott a hátulról érkező kommunikáció, márpedig én szeretek mérkőzés közben folyamatosan beszélni. Egyebek mellett ezért is hozott a klubhoz Megyesi László vezetőedző. Igyekszem betölteni ezt az űrt, de az idősebb játékosok egyébként is húzóerőnek számítanak, mindenesetre megpróbáljuk egymást bátorítani.
– Figyelni kell a fiatalokra?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy menedzselni kell őket a játékvezető felé, a kommunikációjuk a pályán még nem kiforrott. A kapuból pedig a motivációra koncentrálok meccs közben, és nem a helyezkedésre.
– Bár két mérkőzéssel kevesebbet játszottak, az eddigi tizedik hellyel elégedettek?
– Mivel nyáron érkeztem, inkább csak a beszélgetésekből tudom, hogy a tavalyi nyolcadik helyezés is jobb volt az elvártnál. Az eddig eltelt fordulók alapján szerintem most is többet kihoztunk abból, mint amire előzetesen számítottunk. Korábban a bentmaradás volt a cél, de a lényegesen erősebb Vác és Újhartyán ellen is megmutattuk, mire vagyunk képesek, még ha nem is győztünk. Sérülések is befolyásolták a csapat összetételét, de ha mindenki egészséges, bárkit képesek vagyunk legyőzni.
– Nyáron miért éppen Felsőpakonyt választotta?
– Megyesi László két éve már megkeresett, de akkor még nem jött össze a megállapodás. Kényszerből futballoztam Martonvásárban is, de a Fejér megyei bajnokság nem tetszett, a Pest megyei lényegesen színvonalasabb, sőt, az ország egyik legjobbja. Az infrastruktúra, a mérkőzések színvonala vagy a korábban magasabb szinten futballozók létszáma mind-mind emeli a nívót.
– A pályafutása egy meghatározó részét külföldön töltötte. Miért jött haza?
– Még csak tizenhat éves voltam, amikor öt éven keresztül Ausztriában játszottam, az Oberwarttal eljutottam a harmadosztályig, aztán financiális problémák miatt jobbnak láttam hazajönni. Utána Angliába mentem, egy évig a hatodosztályban futballoztam a Poole Town-ban, még egy FA-kupamérkőzésen is pályára léptem, de a bokaszalag-szakadásom után jobbnak láttam, ha itthon folytatom.
– Miért?
– Nehéz volt rendszeresen hazajárni, meg aztán a honvággyal sem tudtam mit kezdeni. Valójában pedig nem éreztem az áttörést, hogy egyszer talán elérhetem a profi osztályt. Az okokra sosem jöttem rá.
– Még csak 31 éves, kapusoknál ez igazán nem számít kornak. Gondolkodik még magasabb osztályban?
– Két térdműtét után már inkább a testem jelzéseire figyelek. Kihúzom, ameddig lehet, de nem szeretném tolószékben végezni. Adtam magamnak pár jó évet, meglátjuk, mennyi lesz belőle. Az biztos, hogy az utolsó vagyok, aki Felsőpakonyban kihagyja az edzést.
A Felsőpakony eddigi eredményei és további őszi menetrendje a Pest megyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/33660/9/328975.html
Címlapfotó: Az új hálóőr a Felsőpakony kommunikációját javítaná a pályán (forrás: Barta Zoltán)
