Ma Ádám névnapja van
Sportszelet jelenlegi logója.
A Felsőpakony sereghajtóként várhatja az I. osztály hajráját

Lukács Richárd eddig teljesíti, amit Felsőpakonyban vállalt

Az őszi idényben mindössze 11 gólt szerzett a Pest vármegyei I. osztályban az utolsó helyen árválkodó Felsőpakony. Természetes volt, hogy a téli átigazolási időszakban a klubnak olyan csatárt kellett keresnie, aki a góljaival javít a kétségkívül sanyarú helyzeten. A gólínség megoldására a „kiválasztott” az Ausztriából hazatérő Lukács Richárd (a képen) lett, aki eddig nem okozott csalódást, négy találatával a házi góllövőlista élére állt. Kérdés, góljai nem jöttek-e túl későn, mert a kiesés elkerülésére már csak matematikailag van esély. A 27 éves csatár kellő rutinnal rendelkezik, hiszen korábban futballozott az NB II-es Kisvárda és a Ceglédi Vasutas együttesében, emellett több NB III-as klubnál is szerepelt. Ezek után jogos lehet a kérdés, miért választotta a kiesőjelölt Felsőpakony alakulatát, ott mit várnak tőle és mit vár egyáltalán saját magától? A vele folytatott beszélgetésben pályaképének ismertetése mellett erre is kerestük a választ.

– Hogyan került képbe egy olyan csapat, amelynek felettébb bizonytalan a helyzete a bajnoki osztályában?
– Másfél évet Ausztriában, az ötödik vonalban szereplő Rottenmann csapatában játszottam, ahol jól teljesítettem, hiszen 48 mérkőzésen 23 gólt szereztem, de az őszi idény végén közölték, nem tartanak rám igényt. Akkor úgy határoztam, hazatérve már inkább a munkámat helyezem előtérbe, de a futballal sem szeretnék még végleg szakítani. Több egyesülettel is tárgyaltam, közülük a Felsőpakony volt a legszimpatikusabb, a munkám mellett jól megfér az életemben a foci.
– Mit kértek öntől az egyesület vezetői, miután aláírta az átigazoló lapot?
– Lőjek gólokat, mert ez hiánycikk. A tavaszi nyitó fordulóban góllal mutatkoztam be a Vecsés ellen, de sajnos ez sem volt elegendő a pontszerzéshez, mivel 3–1-re kikaptunk. A CSO-KI kapuját sikerült kétszer is bevennem, ráadásul az én gólommal vezettünk már a 7. percben, ám ott is vereség lett a vége, 6–2-re győztek végül a csomádiak. A Bugyi ellen viszont 3–1-re nyertünk, én lőttem a második gólunkat. Némi elfogultsággal mondhatom, tiszta a lelkiismeretem, hiszen eddig négyszer voltam eredményes, a házi góllövőlistánkat máris én vezetem.

Lukács Richárd NB-s múlttal érkezett Felsőpakonyba
Lukács Richárd NB-s múlttal érkezett Felsőpakonyba

– Pillantsunk vissza a múltba és vegyük sorba a pályafutása eddigi állomásait. Milyen út vezetett az indulástól egészen mostanáig, Felsőpakonyba?
– Még 2004-ben, nyolcévesen Füzéren kezdtem el futballozni. Ez a település Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található, ott voltam gyerek, de mivel helyben csak U13-as korosztályt versenyeztettek, a kedvezőbb lehetőségek három év után Pálházára igazoltam. Itt már játszhattam az idősebb korosztályokban is, ami sokat jelentett a fejlődésem szempontjából. 2009-ben egy tornán szerepeltünk Debrecenben, ahol felfigyeltek rám és átigazoltak a „Loki” közvetlen utánpótlását nevelő Olasz Focisulihoz. Kollégiumba kerültem, eleinte kölcsönadás révén játszottam különböző kluboknál. Előbb az U16-ban Bárándon fociztam, a következő szezonban már Hajdúböszörményben, ahol az U17-esek között 29 gólt szereztem. Ezután, 2011 nyarán viszont már közvetlenül is a Debreceni VSC labdarúgója lettem.
– Elégedett volt a sorsa kedvező alakulásával?
– Kezdetben mindenképpen, mert a korosztályos csapatokban alapember voltam, rendre kezdőként léptem pályára. A 2013/2014-es bajnoki évben, 17 évesen a felnőtteknél, a DVSC tartalékban is bemutatkozhattam az NB III-ban. Itt Debreceni VSC-DEAC néven játszott ez az együttes, és a sors fintora, hogy éppen a Hajdúböszörmény ellen kaptam először csereként lehetőséget, ahol korábban futballoztam. Az idény végére azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem. Ma már ennek az okát felesleges kutatni, éreztem, hogy váltanom kell.
– Hova szerződött ezután?
– A menedzserem javasolta, hogy jelentkezzem a Vasas Kubala Akadémiánál. Így is történt, az első edzés után közölték is, hogy fogadnak. Örültem a lehetőségnek, hiszen nagy múltú egyesület utánpótlásának lehettem a tagja. Az U21-ben játszottam egy éven át, de megsérültem, így 2015 őszét ki kellett hagynom, lépéshátrányba kerültem. Ekkor jött képbe az NB III-as Jászberényi FC, mint lehetőség. Jó döntés volt, hiszen felfigyelt rám Révész Attila, a Kisvárda szakmai vezetője, aki szerződtetett az akkor NB II-es gárdához. Emlékszem, a Soroksár elleni, 3–0-ra megnyert meccsen becserélt, de csak rövid ideig voltam a piros-fehéreknél, mert kölcsönadtak az NB III-ban szereplő Hajdúböszörménynek. A kölcsönadás lejárta után, 2017 nyarán úgy határoztam, visszatérek Jászberénybe, ahol jól éreztem magam, a kékeknél az NB II-be jutás volt a cél. Sajnos ez nem valósult meg, így a menedzser azt javasolta, keressünk magasabb osztályú együttest, már csak az NB II-es múltam miatt is.

Sok nagy siker részese volt egykoron a sokat látott sporttelep
Sok nagy siker részese volt egykoron a sokat látott sporttelep

– Könnyen talált az elképzelésének megfelelő gárdát?
– Az NB II-es Ceglédi Vasutast a menedzserem ajánlotta, azonnal szerződtettek is. Klausz László volt akkor az edző, bizalmat szavazott nekem, nála rendre kezdő voltam, de jött az edzőcsere. Nagy Tibor lett az új tréner, akinél már nem tartoztam a kedvencek közé. Sajnos kiestünk, én viszont maradtam Cegléden. Ekkor már Schön László volt az edző, alapembernek számítottam, az őszi idényben gólerősnek bizonyultam. Sajnos anyagi gondok keletkeztek, és mivel nekem nem volt megfelelő hátterem, a futballból kapott fizetésemből éltem, ezáltal pedig bizonytalanná vált a helyzetem, így elköszöntünk egymástól.
– Mi történt ezután?
– Az NB III-as Kelenhez kerültem, a fővárosi egylet célja a kiesés elkerülése volt, amit szép kihívásnak tekintettem, így 2020 tavaszán náluk folytattam, de közbeszólt a koronavírus-járvány. Nem fejeződött be a bajnokság, és mivel kieső helyen álltunk, búcsúznunk az NB III-tól, ősztől pedig már a Budapest-bajnokság I. osztályában szerepeltünk. Ennél azonban többre vágytam, tavasszal harmadszor is az NB III-as Jászberényi FC játékosa lettem. Kedveltem a várost, jól szerepeltünk, a harmadik helyen végeztünk, de a bajnoki év végén invitált a Cegléd, ahová szívesen mentem vissza, de ismét anyagi gondok jelentkeztek. „Civil” foglalkozás után néztem, nem volt mese, stabillá kellett tennem az életem, már nem a futball volt az elsődleges az életemben. Egyébként szerettem a Cegléden futballozni, ha ott biztonságos a háttér, akkor talán még ma is az ő játékosuk lennék.
– Az osztrák kitérő után, amiről már szót ejtettünk a beszélgetésünk kezdetén, elérkeztünk Felsőpakonyba. Milyenek látja a csapat esélyét a bentmaradásra?
– Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, de matematikailag még bent maradhatunk. Ehhez az kellene, hogy az esélyesebb ellenfeleket meglepjük, a riválisainkat pedig biztosan legyőzzük. Mindent megteszünk a kiesés elkerüléséért, ám ha mégis búcsúzni kell a „megye-egyből”, akkor emelt fővel szeretnénk távozni.
– Milyen tervei vannak még a futballban?
– Mint már említettem, a jövőben elsősorban a munkámra koncentrálok, de nem tagadom, a futball hiányozna, ha nem lenne része az életemnek. Addig szeretnék játszani, amíg az egészségem engedi. Hogy hol lépek még pályára, egyelőre nem tudom, de elképzelhető, hogy Felsőpakony lesz a végállomás…

A Felsőpakony eddig eredményei a 2023/2024-es szezonban, az aktuális tabella és a hátralévő tavaszi program:
https://adatbank.mlsz.hu/club/61/14/27513/24/267202.html

Megosztás:

Friss hírek

Támogatás

Legyen részese ennek az egyedülálló sport újságnak és támogassa munkánkat!
Legfrissebb hírek
Hasonló hírek

Heti összefoglaló

Szeretne naprakész lenni a hét eseményeivel? Iratkozzon fel heti összefoglaló emailre!