Játékosként csaknem két évtized után, 2023 tavaszán a Pest vármegyei III. osztály – akkor éppen – Északi csoportjában szerepelt szigetmonostori Szigetgyöngye együtteséhez tért vissza Vajda Gellért, aki sportvezetőként, ha kellett, akkor beugró edzőként azóta is folyamatosan segítette nevelőegyesületét. A rutinos, NB-s múltat magáénak tudó kapus július 30-án lesz 32 éves, az utóbbi években több vasat is tartott a tűzben, ugyanis az aktív játék mellett edzőként is a dolgozik, az elmúlt években pedig Dorogon volt kapusedző, ahonnét nyáron távozott. Változatos pályafutása során két NB II-es alakulatnál, a Rákospalotai EAC-nál és Dorogon védett, utóbbi klubbal tízéves kapcsolata van, az elmúlt négy éve pedig már arról szólt, hogy a nagy múltú klub kapusait trenírozta. Ez az évtizedes „házasság” a piros-feketékkel idén nyáron annyiban módosult, hogy az egyesület új vezetése nem hosszabbított vele szerződést a felnőtt gárda mellett, a folytatásban maradt számára az utánpótlás, mivel azt továbbra is a régi tulajdonos vezeti, így egyértelmű volt mindkét fél részéről, hogy folytatják a korábban megkezdett munkát Dorogon. Ezzel párhuzamosan egy újabb „ablak” is kinyílt Vajda Gellért számára, hiszen ősztől a III. Kerület középső szekciójának lesz a kapusedzője. A vele folytatott beszélgetésben felidéztük pályafutásának állomásait, értékeltük a Szigetgyöngye 2023/2024-es bajnoki évben nyújtott teljesítményét, emellett természetesen szót ejtettünk a jövőre vonatkozó tervekről is.
– Mikor került „hivatalosan” kapcsolatba a futballal?
– Édesapám, Vajda Richárd 1995-ben alapította Szigetmonostoron a Szigetgyöngye Sportegyesületet, amelynek a mai napig az elnöke. A zöld-fehér színű kis klubunk mindenese volt, én pedig lényegében „beleszülettem” a futballba. Amint lehetett, rögtön elkezdtem focizni, de az igazat megvallva, nem tartoztam a legügyesebbek közé. Az egyik iskolai meccsen kapusra volt szükség, végül engem állítottak be és ott is ragadtam. Mint később kiderült, jó döntés volt, hogy a kapusposztot választottam. Nevelőegyesületem után a szentendrei Dunakanyar SE-ben védtem egy évet, mert Szigetmonostoron nem volt minden korosztályban utánpótláscsapat, majd 2005-ben következett Budakalász. Itt nagyon jó volt a közösség, remekül éreztem magam, de két év után mégis váltottam.
– Miért döntött így?
– Az egyik edzőtáborozás alkalmával felfigyeltek rám a Szombathelyi Haladás képviselői és invitáltak az Illés Akadémiára. Csábító volt az ajánlat, hiszen lehetőség kínálkozott az előrelépésre, végül azonban nem egészen úgy sikerült ez a klubcsere, ahogyan elterveztem. Korai volt még a szülői háztól való elszakadás, ráadásul egy sérülés is közbeszólt, így egy év után elköszöntem a vasiaktól. A lehető legjobbkor jött, hogy lehetőségem nyílt a Pomázi Egervári-Halmai Focisulihoz átigazolni, ahol az U17-es korosztályban védtem. Egy évet futballoztam Pomázon, majd négy év múlva – ugyancsak egy szezon erejéig –visszatértem a zöld-fehérekhez, igaz, akkor már a „megye-kettes” felnőtt együtteshez, a Pomáz-ICO-hoz, amelyhez Petroff Miklós hívott.
– A két pomázi szereplés között eltelt négy esztendő alatt mi történt önnel?
– Az egyik volt szombathelyi játékostársam hívott az akkoriban NB II-ben szereplő Rákospalotai EAC-hoz. Éltem a lehetőséggel, hiszen 17 évesen a felnőtt kerettel edzhettem. A bajnoki meccsekre visszamentem az utánpótláshoz, majd a rákospalotaiaknál a harmadik évben már a felnőtt gárdában is bemutatkozhattam. Sajnos ebben a szezonban egyre inkább elmaradtak az eredmények, a végén pedig kiestünk az NB II-ből. Az utam a REAC-tól az NB III-as FC Hatvanhoz vezetett, ahol egy évet húztam le, majd ezután következett a már említett pomázi visszatérésem. 2014 nyarán aztán az NB III-as Dorogtól kaptam ajánlatot, számukra az NB II-be való feljutás volt a cél. Bizonyítani akartam, így átigazoltam a piros-feketékhez.
– Az új egyesületénél hogyan alakult a sorsa?
– Amikor igent mondtam a hívásukra, nem gondoltam volna, hogy ennyire hosszútávú kapcsolat lesz ez. Az ott töltött második szezonom után magasabb osztályba léphettünk, ami engem illet, végig nagyon jól éreztem magam a bányászvárosban. Hat év elteltével újabb lehetőség kínálkozott a klubnál, az elmúlt négy bajnoki szezonban a kapusok trénere lehettem. Idén nyáron elköszöntem a felnőttektől, de a dorogi kapcsolat változatlanul tart, mert az utánpótlásnál még foglalkoztatnak, annak ellenére, hogy a Szigetgyöngye játékos-edzője is vagyok immár másfél éve. Egy évtizeden keresztül tartott a kapcsolatom a Dorog FC felnőtt gárdájával, rendkívül megtisztelő számomra, hogy ilyen hosszú ideig egy nagy hagyományokkal bíró klubhoz tartozhattam. Nem vitás, akadtak nehéz időszakok, de szerencsére jóval több a pozitív és örömteli élmény, amit kollégáimmal együtt, közösen értünk el. Rendkívül fontos számomra, hogy értékes emberi kapcsolatok is születtek ezekben az években, nem kérdés, hogy örök élmény marad a Dorogon eltöltött évtized.
– A múltidéző után a jelenhez kanyarodva, kérem, értékeljük egy picit a Szigetgyöngye elmúlt szezonban mutatott teljesítményét. Elégedett volt egyesülete szereplésével a 2023/2024-es bajnoki évben?
– Győztes típus vagyok, így érthető, hogy többet vártam az elért 10. helynél a csoportunkban. Ez a csapat többre hivatott, az őszihez képest lényegesen eredményesebb tavaszi szereplésre számítottam. Sajnos ez az elképzelésem nem valósult meg, és ha nem sikerül az utolsó két fordulóban előbb otthon a Nagymaros, majd idegenben a Zebegény elleni meccseken egyaránt 3–2-re nyerni, akkor akár ki is eshettünk volna. Ebben a szezonban különböző okok miatt több hiányzónk is volt és az edzések látogatottsága sem volt megfelelő. Hiányoztak olyan pontok, amelyek jöttek volna, ha jobb a fizikai állapota a játékosoknak, enélkül pedig a meccsek végén már nem tudtak megfelelően koncentrálni. Gondolok itt a Visegrád elleni összecsapásra, ahol a 91. percben még 2–1-re vezettünk, akkor kaptunk egy gólt, a Leányfaluval vívott találkozón pedig a 89. percben lőtt góllal nyert az ellenfél 1–0-ra. Említhetném még a Vácduka elleni meccsünket is, ahol a 84. percben még 1–1 volt az állás, majd 1–2 lett a vége. Ezen a mérkőzésen ellenfelünk szerzett vezetést, de a 76. percben büntetőből egyenlítettünk, a tizenegyest én lőttem. Sajnos nem örülhettem pontot érő gólnak, a végén sajnos alulmaradtunk.
– Az elmondottak alapján vélhetően jobb teljesítményt vár a csapatától. Mit tervez a következő bajnoki évre?
– Számunkra örömteli hírrel kezdeném: az egyesületünk utánpótlásában több mind hetven gyermek futballozik. Egy ekkora településen, mint Szigetmonostor, ez nagyon szép létszámnak mondható. A fiatalokkal Fekete Norbert és Klement József foglalkozik – sikeresen, ráadásul a 2024/2025-ös szezonban már eggyel több korosztályunk lesz, ugyanis U15-öseökke is beneveztünk. Ami a felnőtt gárdát illeti, nehéz bajnoki év elé nézünk, hiszen átalakulás várható a keretben, többekre ugyanis nem számíthatunk. Erősítést tervezünk, új labdarúgók kellenek, mindenesetre biztatóak az eddigi átigazolási tárgyalásaink. Jó lenne a korábbiakhoz képest egy sikeresebb szezon, amelyben nem csak a kiesés ellen küzdenénk. Azt szeretném, hogy nyugodtan egymás szemébe nézhessünk a meccsek után, mert mindent megtettünk a siker érdekében. Pozitív élményeket várok, jó közösséget kell kialakítani nemcsak a pályán, hanem azon kívül is.
A Szigetgyöngye őszi menetrendje a Pest vármegyei III. osztály, Nyugati csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29632/1/287892.html
