– Miért vág bele újra és újra? Korábban azt mondta, tíz-tizenkét év sok idő volt az amatőr labdarúgásban, aztán mégis visszatért a Kókához, most pedig közli, hogy Úriban dolgozik.
– Mi másért, mint a futball szeretetéért. Úriban tavaly nyáron megszűnt a felnőtt futball, az ifjúsági korú, jórészt 16-18 éves srácokat pedig nem szerették volna szélnek ereszteni vagy az U21-es bajnokságban indítani. A közeli Kókán nőttem fel, emiatt sokan ismernek Úriban is, segítséget kértek, s mivel épp nem volt csapatom, elvállaltam.
– Mivel győzte meg a klub?
– A kihívással, hogy egy csikócsapattal kellene helytállni a felnőttek között. Ugyanakkor tetszett az infrastruktúra-fejlesztés, a klímás öltöző megléte, a sportcsarnok tervezett építése és a szurkolók lelkesedése. Egy-egy mérkőzésre akár négyszáz néző is összejön, ami egy kétezer-ötszázas lélekszámú faluban kimagasló szám. Jelentős a támogatás a szülők részéről is, nagy dolog, hogy rendszeresen főznek a csapatnak. Szintén tetszett, hogy mennyire figyelnek az olyan apró részletekre, hogy az edzések után a srácok mindig kapjanak valamit, gyümölcsöt, forró teát, meleg levest vagy üdítőt. Talán az sem megszokott, hogy a klub minden hazai mérkőzésünk után megvendégeli az ellenfelet is.
– Miért nem kér pénzt a munkájáért?
– Mert korábban sem kértem sehol. Mindig azt mondtam, amit a béremre költenének, fordítsák a srácok étkeztetésére, a klub fejlesztésére, labdák, mezek vagy bóják beszerzésére, és még sorolhatnám. Nem mellesleg, a főtámogatója is vagyok a csapatnak.
– Hogyan viszonyulnak a kamaszkorú játékosok az ön 58 évéhez?
– Az elődöm, Csordás Károly nagyszerű példát mutatott a gyerekeknek, szóval a fegyelemmel és az illemmel nincs gond. Nagy öröm velük dolgozni, mert a futballban még nincsenek elrontva, ők is a labdarúgás szeretetéért csinálják. Ugyanakkor ezek a gyerekek nem az akadémiákon nevelkedtek, ezért sohasem tanulták a koordinációs játékot, a tolódást, szóval teljesen új szemléletet kellett megmutatnom nekik, ráadásul a nyári újrakezdésnél mindössze egy hónap közös munka állt rendelkezésünkre.
– Azért a tabellát elnézve, úgy tűnik, sikerült valamit átadni a srácoknak, elvégre a harmadik helyen állnak a mezőnyben.
– Kiegészíteném annyival, hogy csak rosszabb gólkülönbséggel vagyunk lemaradva a hozzánk hasonlóan 24 pontos, a tabellán második Kincsem-Farmos mögött. Ezek a srácok sosem játszottak még felnőttek ellen, azt is tanulniuk kellett, hogy a nyolcvan-kilencven kilós, negyven-ötvenéves rutinos futballisták ellen hogyan nyerhetnek párharcokat. A két-három érintéses játék erre a leghatékonyabb, nem pedig leállni és birkózni a nehezebbel. Kétségtelen, ehhez a taktikához bizony futni kell, azaz megfelelő erőnlét szükséges, de gyakran mondom, hogy a labda sosem fárad el, ezért inkább az legyen úton. Mindemellett olyan játékelemeket is gyakorolnunk kellett, amiket az U9-es korosztályban szokás elkezdeni.
– A meglévő nehézségekhez képest az első hat bajnokijukat megnyerték…
– Aztán persze értek minket csalódást keltő vereségek is, de összességében, ha a szezon végén az ötödik-hatodik helyen végzünk, mindenki elégedett lehet, két éven belül pedig szeretnénk osztályt váltani.
– Akkor ezek szerint hosszabb távra tervez?
– Több megkeresésem van magasabb osztályból, de elköteleztem magam az Úrinál. Meglátásom szerint két-három évente váltani kell, de ez egyelőre nem aktuális. A nyáron egy évet vállaltam, Schmidt Zoltán elnökkel pedig abban maradtunk, hogy majd megbeszéljük a folytatást, de jól érzem magam a klubnál.
– Milyen érzésekkel ült le a kispadra szeptember 27-én, az 5. fordulóban a Kóka elleni idegenbeli meccsen?
– Gondolhatja. A Kóka a szívem csücske, mindig szurkolok nekik, nem könnyű ellenük meccselni, ha az én csapatom az ellenfél, márpedig nekem most az Úrival kell foglalkoznom.
Az Úri eredményei a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei IV. osztály, Délkeleti csoportjában, a bajnokság állása és a tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31824/12/309578.html
Címlapfotó: Az Úri a tavaly nyári újrakezdéskor fiatalokat dobott a „mélyvízbe” (forrás: Buzás József)
