– Önnek előny vagy hátrány, hogy az édesapja egykor számtalan érmet szerzett a pályafutása során?
– Mindenképpen előny, de nem érdemtelen. Néhányan talán máshogyan tekintettek rám és azt gondolták, csak az apám miatt maradok meg a futballban, de összességében inkább pozitív tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban.
– Mint futballhoz értő apa, kritikusabb szemmel tekint a pályafutására?
– Szigorú volt, de nem annyira, mint Szoboszlai Dominik apukája a fiával. Gyerekként az édesapja által tartott egyéni képzsére jártam a Főnixben, hát, láttam és hallottam, mennyire keményen bánt vele. Kaptam és kapok is még kritikát édesapámtól, meghallgatom és elfogadom, mert a pályán kívülről jobban látja a hibákat.
– Ha visszaszámoljuk az éveket, akkor az édesapja éppen a norvég Strömgodset légiósa volt, amikor ön megszületett.
– Igen, de én már Magyarországon születtem, mert később hazajött és Debrecenben, majd Sopronban futballozott, mielőtt újra Norvégiába igazolt, a Tromsöhöz. Akkor már én is követtem őt, és az óvoda után az első osztályt is norvég suliban töltöttem. Sok emlékem nincs arról az időszakról, viszont nem is olyan régen elkezdtem tanulni a norvég nyelvet, egyből be-beugrottak szavak és kifejezések, amiket valószínűleg még gyerekkoromban tanultam meg.
– Itthon nem túl gyakori, hogy valaki norvégul tanuljon.
– Lehet, de apám még mindig tökéletesen beszéli a nyelvet, úgyhogy óriási segítség, hogy otthon erről is tudunk beszélgetni.
– A Pomáz-ICO teljesítményéről is szoktak beszélni?
– Persze, de sok jót nem tudunk mondani egymásnak. Úgy gondolom, a rossz sorozat ellenére sikerülhet a bentmaradás, ha legalább a hazai mérkőzéseinket megnyerjük. Sajnos a legutóbbi két idegenbeli bajnokink, Csomádon és Szentendrén rossz véget ért.
– Ön miért nincs ott minden mérkőzésen?
– A Magyar Labdarúgó Szövetségnél és a jégkorongszövetségnél dolgozom csapatkísérőként, ha jön egy külföldi delegáció vagy csapat, ott kell lennem, hogy bonyolítsam az edzőtábort, valamint a mérkőzést, összességében a teljes itt-tartózkodással járó programot. Amikor a munkám ütközik a bajnokinkkal, akkor nem tudok ott lenni a mérkőzésen.
– A munkája miatt nem futballozik magasabb szinten?
– Utánpótláskorúként játszottam a Vasas Kubala Akadémiában, a Hidegkútban és a III. Kerületben is, majd egy sportösztöndíjnak köszönhetően az Egyesült Államokba kerültem. Négyévnyi ottlétem alatt futballoztam Oklahomában, Tennesse-ben és Észak-Karolinában, az egyetemi bajnokságban, ami az itthoni NB III-nak felel meg. Sportmenedzserként végeztem, az egyetem elvégzése után a Sporting Kansas második számú csapatához kerültem egyhetes próbajátékra. Sajnos más profilú játékost keresett a szakmai stáb, de az az egy hét is hasznos tapasztalat volt számomra.
– Mégis inkább hazajött?
– A munka fontosabb volt számomra a labdarúgásnál, és amikor elhelyezkedtem az MLSZ-nél. Öt-hat év után játszom újra itthon, egy évet hagytam ki a futballban, szóval jó lenne utolérni magam, ehhez Pomázon maximálisan megkapom a lehetőséget.
– Erős Károlyt milyen edzőnek tartja?
– Kellően szigorú és keménykezű, felkészült edző, aki még mindig jó versenyzőtípus, akit a rossz eredmények ugyanúgy zavarnak, mint engem. Minden héten jobb eredményt akar elérni, bosszantja az eredménytelenség. Az eredményeink abszolút nem tükrözik, hogy mennyit foglalkozik a csapattal.
A Pomáz-ICO eddigi eredményei a 2025/2026-os évadban a Pest vármegyei I. osztályban, a bajnokság állása és a további tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31445/23/309334.html
Címlapfotó: Munkája miatt nem mindig tud a Pomáz-ICO rendelkezésére állni (forrás: Szekeres Marcell)
