– Meglehetősen ritkaságszámba megy, hogy egy csapat ennyi ideig idegenben játssza az összes mérkőzését. Mi tartott ennyi ideig?
– Annak idején, 2014. november 2-án, a Dunafüred elleni volt az utolsó mérkőzés Tinnyén, aztán tavasszal már el sem indult, hiszen megszűnt a csapat, mert az akkori önkormányzati vezetőség nem tartott igényt a helyi labdarúgásra. Előtte Bak Ferenc polgármester a szívén viselte a futballt, a halála után azonban minden megváltozott.
– Évekkel később mi változott meg?
– Csordás Gergő kollégám a munkája révén került Tinnyére, helyben újjászervezte a futballt, én pedig segítettem neki. Abban maradtunk, ő felel a szakmáért, én pedig minden másért. Menet közben kellett beletanulnom, hogyan is kell vezetni egy egyesületet, de szépen lassan belejöttem. 2021 októberében bejegyeztettük a sportszervezetet, a következő szezonban pedig már újra bajnokságban indulhattunk.
– Ön sem helyi lakos. Hogyan került Tinnyére?
– Valóban, Csordás Gergőhöz hasonlóan én is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből jöttem. Egy ideig a Budaörsi Rendőrkapitányságon dolgoztam, majd átkerültem Pilisvörösvárra, most pedig már én vagyok Tinnyén a körzeti megbízott.
– Meg az edző mellett egyben az elnök is az egyesületnél.
– Igen, a kollégám lemondása után egyedül maradtam, így az edzőségbe is bele kellett tanulnom, mert nem szerettem volna mindezt veszni hagyni. A pálya mellett lakom, csak felülök a traktoromra, és mehetek is füvet nyírni, mert hát ezt is én csinálom, ahogy minden mást, amit egy klub működtetése megkövetel.
– Dicséretes, hogy nyolc év után újraindult Tinnyén a futball, utána viszont négy évadon keresztül nem játszhattak otthon? Miért történt ez így, ha a játéktérhez nem nyúltak?
– Az öltözőnkkel volt a gond. Beázott, a tető leomlott, életveszélyessé vált, de egyébként is elavult épület volt már egyetlen zuhanyzóval, fűtés nélkül. Ha lassan is, de a helyi vállalkozók segítségével sikerült felújítani. A bontási munkálatokat a játékosokkal közösen elvégeztük, majd társadalmi összefogással megépült az új öltöző, szertárral, három öltözővel és három zuhanyzóval.
– A játékteret nem is kellett felújítani?
– Megvizsgáltattuk, kiderült, hogy ősfű, de mivel az elmúlt tizennégy évben nem volt rá szükség, nem is használtuk. Kiderült, hogy játékra alkalmas lenne, de aztán a nyári szárazság elintézte, így vannak olyan területek, ahol csak homok van a pályán. Terveztük ugyan a felújítást, de az öltöző újjáépítése az összes pénzünket elvitte. Megvárjuk, hogyan alakul a TAO-rendszer átalakítása, és megpróbálunk majd pályázni. Az egyik helyi vállalkozó már kísérletezget egy speciális fűmagkeverékkel, hátha sikerül majd új életet lehelni a kiszáradt gyepbe.
– Kicsit a futballról is beszélgessünk. Elégedett az őszi kilencedik hellyel?
– Nézze, ha figyelembe veszem, hogy azokkal a játékosokkal kezdtük újra, akik évekkel korábban befejezték, akkor nem lehet panaszkodnivalóm, hiszen legalább létezik a tinnyei futball. A helyi fiatalok a környező településeken futballoznak, egyelőre utánpótlásunk sincs, de idővel majd az is lesz. Én is futballoztam, de az Achilles-ín-szakadásom után 32 évesen már nem játszom, csak intézem a szükséges ügyeket. Szerencsére az idősebb generáció közül Molnár Károly és Urbán József anyagilag is támogatja a klubot.
– Hosszabb távon mivel lenne elégedett?
– Ha idővel eljuthatnánk a harmad-, esetleg a másodosztályba. A környékbeli települések csapatai ugyanis, mint a Pilisvörösvár, a Pilisszántó vagy a Piliscsaba mind magasabb szinten szerepelnek, nekünk pedig van, hogy nyolcvan-kilencven kilométert kell utaznunk egy-egy idegenbeli bajnokira.
A Tinnye őszi eredményei és a tabella állása a Pest megyei IV. osztály, Nyugati csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/34075/11/329253.html
Címlapfotó: Vége a viszontagságos éveknek, újra hazai pályán szerepelhet a Tinnye (forrás: Zsohár Bence)







