– Miért váltott nyáron, elvégre a Pénzügyőrnél lehúzott három és fél évet, folyamatosan az NB III-ban játszhatott, sőt előtte Hatvanban úgyszintén.
– Az utóbbi jó pár évben a szabály miatt kizárólag vasárnap lehetett bajnoki mérkőzést játszani, ami tönkreteszi a magánéletet. Bár az NB III amolyan félprofi osztály, a vezetők mégis a profi hozzáállást várják el.
– Az mostani szezon előtt nem sokkal megváltozott a szabály, és újra lehet szombaton is mérkőzést rendezni.
– Addigira már eldöntöttem, hogy váltok, mert szükségem lett volna sikerélményre is, ami a Hatvannál nem adatott meg, mert állandóan a kiesés elkerüléséért küzdöttünk. A Pénzügyőrnél hasonló volt a helyzet, úgy voltam vele, még egy-két hasonló szezon és végképp elveszítem a futball iránti szeretetemet.
– A folytatáshoz miért éppen Dunavarsányt választotta?
– Mert Pozder Nenad az edző, aki korábban a Pénzügyőrnél másodedzőként dolgozott, onnan ismerem őt. Dunavarsányban a bajnoki cím megszerzése a cél, nem pedig a bentmaradás. Tavasszal a csapat megnyerte a Pest Vármegyei Kupadöntőt, én is hasonló sikereket szeretnék megélni a klubbal. Ja, és az esetleges bajnoki cím nem a végállomás, hiszen fel is akarunk jutni az NB III-ba, szóval lehet, a következő szezonban újra a harmadosztályban futballozhatok.
– Mi volt a legnagyobb baj a Pénzügyőrnél? Azt leszámítva, hogy az előző csapata tavasszal végül kiesett az NB III-ból, de tavaly és tavalyelőtt is éppen csak, hogy bentmaradt.
– Belső védőként nagyon nehéz megemészteni, hogy rendre kapjuk a gólokat, pedig mindent megtettünk, amit lehetett. Sokszor egyetlen kapott góllal szenvedtünk vereséget, mert a csatáraink képtelenek voltak betalálni. Összetett a kérdés, ezért nem is szeretnék senkit megbántani, de NB III-as topgárdák ellen is volt keresnivalónk. A bajnok Nagykanizsától és az ezüstérmes Pécstől csak egy-egy góllal kaptunk ki, de a bronzérmes Kaposvárt például legyőztük, a negyedik helyezett Ferencváros II. ellen pedig döntetlent értünk el.
– Mégis kiestek…
– Talán mert csak egyénileg voltunk jók, csapatként nem.
– És miért nem?
– Egy év alatt hat edzőnk volt, de egyik sem épített az elődjének a munkájára. Mindegyiknek más taktikai követelményei voltak az elődjéhez képest, ezt nem könnyű egyik hétről a másikra megvalósítani. Amikor pedig úgy ahogy sikerült volna, megint jött az edzőváltás.
– Úgy látom, a váltás elég drasztikusan jelen van eddigi pályafutásában. Kezdődött még 12 éves korában, amikor a Hatvan utánpótlásából a Haladáshoz igazolt át. Hogyan került Szombathelyre?
– A bátyám, Dávid a Honvédtól került az Illés Akadémiához, utolsó éves volt, amikor kiderült, hogy az öccse, azaz én is futballozom. Illés Béla személyesen jött el az egyik mérkőzésemre, a következő héten pedig már Szombathelyen találtam magam.
– Nem élvezte
– Tizenkét évesen? Úgy, hogy havonta egyszer mehettem haza? Eleinte nem nagyon, de a szüleim tartották bennem a lelket. Később, ahogy idősödtem, megszerettem, csak azt sajnálom, hogy a középiskolát is az akadémián végeztem, szerintem az edzések mellett nem fordítottak kellő figyelmet arra, ki milyen tanuló. Az az egy zavar, hogy jobb eredményt is elérhettem volna az érettségin.
– Szeretne továbbtanulni? Még könnyen megteheti, elvégre csak huszonöt éves.
– Mindenképpen. Szeretném kitanulni a villanyszerelői szakmát, hogy a futball után vagy mellett is tudjak dolgozni. Adok még magamnak tíz évet a labdarúgásban, vagyis semmi sem tart örökké…
A FÉMALK-Dunavarsány eddigi eredményei és további őszi menetrendje a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/33660/4/328971.html
Címlapfotó: Labát Krisztofer nyáron új fejezetet nyitott a pályafutásában (forrás: Domán Gergő)
